The mortality of severe ARDS is almost 60%. Ventilation-associated lung-injury can be avoided by low-pressure, low-volume ventilation. Potential use of ECMO in case of refractory hypoxemia beside modern ventilatory therapy can be considered. Increasing numbers of respiratory ECMO runs are seen worldwide, though the efficacy remains controversial. The authors present the first successful venovenous-ECMO treatment in severe ARDS in our Institute. We report the case of a 67-year-old male who was admitted with community-acquired pneumonia caused by Legionella. Despite empirical and later targeted antibiotic therapy, severe ARDS with sepsis evolved. Neither ventilation nor prone position resulted in permanent improvement in oxygenation. The patient was referred to our Institute for extracorporeal life support (ECLS) therapy. On admission, blood gas showed severe hypoxemia with mild hypercapnia (PaO2/FiO2: 60, pCO2: 53 mmHg at PEEP: 14 mmHg, PIP: 45 mmHg). X-ray showed bilateral patchy infiltrates while cardiac impairment (EF: 45%) and dilated right ventricle were seen on echocardiography. Elevated pulmonary artery pressure (mPAP: 41 mmHg) was measured. After implantation of femoral-jugular VV ECMO, oxygen saturation was appropriate with lung protective ventilation (FiO2: 0.5, TV: 3-4 ml/kg). Improving lung function enabled us to stop ECMO after 8 days and further 5 days later the patient was weaned off ventilation. After 21 days of intensive care we discharged him to the referral hospital. By reporting this case we emphasise the potential role of respiratory ECMO. Consideration should be given to increase the contingent of this modality in the Hungarian intensive care in accordance with international practice. Orv Hetil. 2019; 160(6): 235-240.
Absztrakt: A súlyos akut légzési elégtelenség (ARDS) mortalitása elérheti a 60%-ot. A lélegeztetéssel összefüggő további tüdőkárosodás mértéke csökkenthető alacsony légúti nyomások és térfogatok alkalmazásával. A korszerű lélegeztetés ellenére fennálló hypoxaemia esetében felmerül az extracorporalis membránoxigenizáció lehetősége. A respirációs indikációval végzett kezelések száma világszerte nő, bár hatékonyságuk még nem egyértelműen bizonyított. Beszámolunk az Intézetünkben végzett sikeres, első venovenosus ECMO (VV ECMO-) kezeléssel ellátott ARDS-ről. Hatvanhét éves férfi közösségben szerzett tüdőgyulladásának hátterében Legionellát igazoltak. Empirikus, majd célzott antibiotikumterápia ellenére súlyos ARDS, szepszis alakult ki. Respiráltatással nem sikerült kielégítő oxigenizációt elérni, a hasra fordítás is csak átmeneti javulást hozott. A beteget áthelyezték Intézetünkbe potenciális extracorporalis ’life support’ (ECLS-) terápia céljából. A felvételi vérgáz súlyos hypoxaemiát, enyhe hypercapniát mutatott, PaO2/FiO2: 60, PaCO2: 53 Hgmm, PEEP: 14 Hgmm, PIP: 45 Hgmm respirációs paraméterek mellett. A mellkasröntgenen kétoldali gócos infiltrátumot, a szívultrahangon csökkent balkamra-funkciót (45%), tágabb jobb kamrát láttunk, emelkedett pulmonalis artériás nyomást mértünk (mPAP: 41 Hgmm). Femorojugularis venovenosus ECMO-kezelést indítottunk. Tüdőprotektív (FiO2: 0,5, TV: 3–4 ml/ttkg) lélegeztetés mellett a vérgázértékek az alkalmazott VV ECMO-technika elvárásainak megfelelően alakultak. 8 nap VV ECMO-kezelés után, további 5 nap alatt leszoktattuk a beteget a lélegeztetőgépről. Összességében 21 nap intenzív terápiát követően visszahelyeztük a küldő intézetbe, ahonnan rehabilitációt követően otthonába távozott. A fenti eset ismertetésével szeretnénk felhívni a figyelmet a respirációs indikációjú ECMO-kezelések jelentőségére, hogy ezek a kezelések a külföldi gyakorlathoz hasonlóan nagyobb teret nyerhessenek a hazai intenzív terápiás gyakorlatban. Orv Hetil. 2019; 160(6): 235–240.
Keywords: ARDS; ECLS; pneumonia; venovenosus ECMO; venovenous ECMO.