Background and purpose: Management of treatment-resistant patients with myasthenia gravis (MG) remains an important issue. This study aimed to evaluate the effects of rituximab (RTX) treatment on the prognosis of patients with acetylcholine receptor autoantibody-positive (AChR-Ab+), muscle-specific kinase autoantibody-positive (MuSK-Ab+), or seronegative or double seropositive MG.
Methods: Nineteen patients treated with RTX between 2015 and 2020 were included in this study. Demographic and clinical characteristics, prognosis, and prognostic predictors of MG were evaluated retrospectively. The Myas-thenia Gravis Foundation of America Post-Inter-vention Status (MGFA-PIS) before RTX treatment (pre-RTX) and after RTX treatment (post-RTX) were recorded.
Results: A total of 10 patients (52.6%) were AchR Ab+, 6 patients (31.6%) were MuSK Ab+, 1 patient (5.3%) was seronegative, and 2 patients (10.5%) were double seropositive. Steroid dose was pre-RTX 38.9±5.7 (25-45), it was post-RTX 10.5±10.3 (0-30) (p<0.001). Post-RTX steroid treatment was discontinued in 6 of 19 patients (p=0.041). Only three patients received intravenous immunoglobulin at the post-RTX follow-up (p<0.001). In post-RTX 12th month, the MGFA-PIS score was as minimally manifestation or better in 9 patients (47.3%) and improved or was better in 18 patients (94.7%) (p-value 0.004; <0.001, respectively).
Conclusion: The improvement in MGFA-PIS scores post-RTX was similar in MuSK-Ab+ and AChR-Ab+ patients. The data are insufficient in seronegative and double seropositive patients and RTX must be considered in the treatment of suitable patients with MuSK-Ab+ and AChR-Ab+ refractory MG.
Background and purpose: A terápiára nem reagáló myasthenia gravis- (MG-) betegek kezelése fontos problémát jelent. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a rituximab- (RTX-) kezelés hatását az acetilkolin-receptor-ellenes autoantitest-pozitív (AChR-Ab+), az izomspecifikus kináz-ellenes autoantitest-pozitív (MuSK-Ab+), a szeronegatív és a dupla szeropozitív MG-ben szenvedő betegek esetében.
Methods: A vizsgálatba 19 olyan MG-beteget vontunk be, akiket 2015 és 2020 között RTX-szel kezeltek. Retrospektív módon összegyűjtöttük a betegek demográfiai és klinikai adatait, valamint értékeltük az MG prognosztikus prediktorait. Feljegyeztük az RTX-kezelés előtti (pre-RTX) és utáni (post-RTX) MGFA-PIS-értékeket (MGFA-PIS: Myasthenia Gravis Foundation of America Post-Intervention Status).
Results: 10 beteg (52,6%) volt AChR-Ab+, hat beteg (31,6%) volt MuSK-Ab+, egy beteg (5,3%) volt szeronegatív, és két beteg (10,5%) volt dupla szeropozitív. A pre-RTX szteroiddózis 38,9 ± 5,7 (25–45) volt, a post-RTX szteroiddózis pedig 10,5 ± 10,3 (0–30) (p < 0,001). A post-RTX szteroid-kezelés a 19 betegből hat esetében vált szükségtelenné (p = 0,041). A post-RTX-utánkövetés során mindössze három beteg kapott intravénás immunglobulint (p < 0,001). Az RTX-kezelés utáni 12. hónapban az MGFA-PIS-pontszám kilenc beteg (47,3%) esetében minimális vagy jobb értékeket mutatott, 18 beteg (94,7%) esetében pedig javuló vagy jobb manifesztációt (p-érték: 0,004; <0,001).
Conclusion: Következtetés – Az RTX-kezelés utáni MGFA-PIS-pontszám-javulás hasonló volt a MuSK-Ab+ és az AChR-Ab+ betegek körében. A szeronegatív és a dupla szeropozitív MG-betegek esetében elégtelen mennyiségű adat keletkezett. Az RTX-kezelés megfontolandó a megfelelően kiválasztott, terápiarezisztens MuSK-Ab+ és AChR-Ab+ MG-betegek esetében.
Keywords: acetylcholine receptor autoantibody; clinical prognosis; myasthenia gravis; rituximab.