Background and purpose: Myasthenia gravis (MG) is an autoimmune disorder of neuromuscular transmission. Autonomic dysfunction is not a commonly known association with MG. We conducted this study to evaluate autonomic functions in MG & subgroups and to investigate the effects of acetylcholinesterase inhibitors.
Methods: This study comprised 30 autoimmune MG patients and 30 healthy volunteers. Autonomic tests including sympathetic skin response (SSR) and R-R interval variation analysis (RRIV) was carried out. The tests were performed two times for patients who were under acetylcholinesterase inhibitors during the current assessment.
Results: The RRIV rise during hyperventilation was better (p=0.006) and Valsalva ratio (p=0.039) was lower in control group. The SSR amplitudes were lower thereafter drug intake (p=0.030). As much as time went by after drug administration prolonged SSR latencies were obtained (p=0.043).Valsalva ratio was lower in the AchR antibody negative group (p=0.033).
Conclusion: The findings showed that both ocular/generalized MG patients have a subclinical parasympathetic abnormality prominent in the AchR antibody negative group and pyridostigmine has a peripheral sympathetic cholinergic noncumulative effect.
Background and purpose: A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az autonóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm mûködés jellemzi az MG-betegek különbözô alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait.
Methods: A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm mûködés tesztelése érdekében szimpatikus bôrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végeztünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülô betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat.
Results: Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amplitúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idô növekedésével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033).
Conclusion: Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rendellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre negatív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus kolinerg nonkumulatív hatással rendelkezik.
Keywords: R-R interval variation analysis; anticholinesterase inhibitors; autonomic dysfunction; myasthenia gravis; pyridostigmine; sympathetic skin response.