Z generáció

Van az a régi mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. És mint tudjuk, a régi mondások igazak. A kánikula első látásra nem egy jó dolog. Az ember sóhajt, bosszankodik, kiposztolgatja a Facebookra, hogy meleg van, majd megvilágosodása támad. A pláza! Oh, az a gyűlöletes pláza. A fogyasztói szemlélet temploma, a hely, hol megvetendő dolgokat művelnek lenézett emberek, kiknek fogalmuk nincs, mi a szép és a jó, és még nem ébredtek fel. (Zoknit vesznek, akciós nadrágot, meg beülnek a barátnőjükkel kávézni, s közben bámulják a jövő-menő embereket, mint kétszáz éve a sétatéren meg a korzón.)

Igen, a plázában kellemesen hűs van, és ha valaki történetesen író, és tanulmányozni akarja az embereket, hát tegye ezt ideális hőmérsékleten és árnyékban. És lőn!

Az élet mindig tartogat új dolgokat. Az, hogy az ifjúság az apáik zenéjét utálja, természetes volt mindig, ebbe nőttünk bele, de azt senki se hitte volna, hogy egyszer majd el fog az jönni, hogy megszereti a nagyapáiét. Eddig erre nem volt példa a történelemben. De most itt a Z generáció!

Az egyik üzletben kezembe került egy póló, és rajta a felirat: Grateful Dead. Lógott belőle vagy húsz. Mi van itt? – fogtam a fejem. A csapat ’65-ben alakult, és első albuma ’67-ben jött ki. Az én generációmnak maga volt a vénemberek óbégatása. Tompa cincogás a kriptából. Akkor ez most mi? Gyorsan utánanéztem – a plázában ingyen van a wifi –, s megtudtam, a Z generáció Nyugaton felfedezte magának.

Én nem szerettem, az apám nem szerette, a suliban a fölöttem járók nem szerették, az utánam jövők nem szerették. El kellett telni 30 évnek, mire lett valaki, aki hallgatja.

A világ a sarkából fordult ki mára! LMBTQ, migráció és egy 16 éves kölyök Grateful Dead-pólót visel! Mi jöhet még?

A Redditen írta egy magyar srác, hogy szerinte ő van egyedül az országban Deadhead, szóval úgy érzem, az áruházlánc kissé túlértékelte a hazai lehetőségeket, vagy mi ehhez is túl Mucsa vagyunk még. De persze a jövőt nem ismerjük. Bármi megtörténhet.