fogalon

Old High German

Etymology

Derived from fogal (“bird”) +‎ -ōn.

Verb

fogalōn

1. to catch (birds)

Conjugation

Conjugation of fogalōn (weak class 2)

infinitive	fogalōn
indicative	present	past
1st person singular	fogalōm, fogalōn	fogalōta
2nd person singular	fogalōs, fogalōst	fogalōtōs, fogalōtōst
3rd person singular	fogalōt	fogalōta
1st person plural	fogalōm, fogalōmēs	fogalōtum, fogalōtumēs
2nd person plural	fogalōt	fogalōtut
3rd person plural	fogalōnt	fogalōtun
subjunctive	present	past
1st person singular	fogalo	fogalōti
2nd person singular	fogalōs, fogalōst	fogalōtīs
3rd person singular	fogalo	fogalōti
1st person plural	fogalōm, fogalōmēs	fogalōtīm, fogalōtīmēs
2nd person plural	fogalōt	fogalōtīt
3rd person plural	fogalōn	fogalōtīn
imperative	present
singular	fogalo
plural	fogalōt
participle	present	past
	fogalōnti	gifogalōt

Descendants

• Middle High German: vogelen, voglen
  • German: vogeln, vögeln