betű

See also: betu

Hungarian

Etymology

From a Turkic language. Compare Old Turkic bitig (“writing”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛtyː]
• (deprecated use of |lang= parameter)

  Audio:

  (file)

• (deprecated use of |lang= parameter) Hyphenation: be‧tű

Nomen

betű (plural betűk)

1. (grammar) letter, as in letter of the alphabet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	betű	betűk
accusative	betűt	betűket
dative	betűnek	betűknek
instrumental	betűvel	betűkkel
causal-final	betűért	betűkért
translative	betűvé	betűkké
terminative	betűig	betűkig
essive-formal	betűként	betűkként
essive-modal	—	—
inessive	betűben	betűkben
superessive	betűn	betűkön
adessive	betűnél	betűknél
illative	betűbe	betűkbe
sublative	betűre	betűkre
allative	betűhöz	betűkhöz
elative	betűből	betűkből
delative	betűről	betűkről
ablative	betűtől	betűktől
non-attributive possessive - singular	betűé	betűké
non-attributive possessive - plural	betűéi	betűkéi

Possessive forms of betű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	betűm	betűim
2nd person sing.	betűd	betűid
3rd person sing.	betűje	betűi
1st person plural	betűnk	betűink
2nd person plural	betűtök	betűitek
3rd person plural	betűjük	betűik