megken

Hungarian

Etymology

From meg- +‎ ken (“to smear”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkːɛn]
• Hyphenation: meg‧ken
• Rhymes: -ɛn

Verb

megken

1. (transitive) to smear, grease (something) (to cover by rubbing)

   Imperfective: ken

   Megkentem a tésztát tojássárgájával. ― I brushed the dough with egg yolk.

2. (transitive, informal) to bribe (someone)

   Synonym: megveszteget

   • 1967, E. M. Forster, chapter VII, in Árpád Göncz, transl., Út Indiába, Budapest: Európa Könyvkiadó, part I (A mecset), page 61; translation of A Passage to India, London: J. M. Dent & Sons Ltd., 1942 [1924]:

     Már negyvenéves is elmúlt, mikor belépett azon a roppant furcsa kapun, a bombayi Viktória pályaudvar kapuján, s miután megkent egy európai jegyellenőrt, elheyezte poggyászát élete első tropikus vonatának fülkéjében.

     [original: He was over forty when he entered that oddest portal, the Victoria Terminus at Bombay, and—having bribed a European ticket inspector—took his luggage into the compartment of his first tropical train.]

3. (transitive, dialectal) to beat up, thrash (someone) (to give a severe beating to)

   Synonyms: elver, helybenhagy

Conjugation

conjugation of megken

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkenek	megkensz	megken	megkenünk	megkentek	megkennek
		Def.	megkenem	megkened	megkeni	megkenjük	megkenitek	megkenik
		2nd-p. o.	megkenlek	―
	Past	Indef.	megkentem	megkentél	megkent	megkentünk	megkentetek	megkentek
		Def.	megkentem	megkented	megkente	megkentük	megkentétek	megkenték
		2nd-p. o.	megkentelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog kenni.
	Archaic Preterit	Indef.	megkenék	megkenél	megkene	megkenénk	megkenétek	megkenének
		Def.	megkeném	megkenéd	megkené	megkenénk	megkenétek	megkenék
		2nd-p. o.	megkenélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megken vala, megkent vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megkenendek	megkenendesz	megkenend	megkenendünk	megkenendetek	megkenendenek
		Def.	megkenendem	megkenended	megkenendi	megkenendjük	megkenenditek	megkenendik
		2nd-p. o.	megkenendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megkennék	megkennél	megkenne	megkennénk	megkennétek	megkennének
		Def.	megkenném	megkennéd	megkenné	megkennénk (or megkennők)	megkennétek	megkennék
		2nd-p. o.	megkennélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megkent volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkenjek	megkenj or megkenjél	megkenjen	megkenjünk	megkenjetek	megkenjenek
		Def.	megkenjem	megkend or megkenjed	megkenje	megkenjük	megkenjétek	megkenjék
		2nd-p. o.	megkenjelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megkent légyen
Infinitive	megkenni		megkennem	megkenned	megkennie	megkennünk	megkennetek	megkenniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	megkenés		megkenő	megkent	megkenendő	megkenve (megkenvén)		megkenet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem ken meg or meg is ken.

potential conjugation of megken

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkenhetek	megkenhetsz	megkenhet	megkenhetünk	megkenhettek	megkenhetnek
		Def.	megkenhetem	megkenheted	megkenheti	megkenhetjük	megkenhetitek	megkenhetik
		2nd-p. o.	megkenhetlek	―
	Past	Indef.	megkenhettem	megkenhettél	megkenhetett	megkenhettünk	megkenhettetek	megkenhettek
		Def.	megkenhettem	megkenhetted	megkenhette	megkenhettük	megkenhettétek	megkenhették
		2nd-p. o.	megkenhettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	megkenheték	megkenhetél	megkenhete	megkenheténk	megkenhetétek	megkenhetének
		Def.	megkenhetém	megkenhetéd	megkenheté	megkenheténk	megkenhetétek	megkenheték
		2nd-p. o.	megkenhetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megkenhet vala, megkenhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megkenhetendek or megkenandhatok	megkenhetendesz or megkenandhatsz	megkenhetend or megkenandhat	megkenhetendünk or megkenandhatunk	megkenhetendetek or megkenandhattok	megkenhetendenek or megkenandhatnak
		Def.	megkenhetendem or megkenandhatom	megkenhetended or megkenandhatod	megkenhetendi or megkenandhatja	megkenhetendjük or megkenandhatjuk	megkenhetenditek or megkenandhatjátok	megkenhetendik or megkenandhatják
		2nd-p. o.	megkenhetendelek or megkenandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megkenhetnék	megkenhetnél	megkenhetne	megkenhetnénk	megkenhetnétek	megkenhetnének
		Def.	megkenhetném	megkenhetnéd	megkenhetné	megkenhetnénk (or megkenhetnők)	megkenhetnétek	megkenhetnék
		2nd-p. o.	megkenhetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megkenhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkenhessek	megkenhess or megkenhessél	megkenhessen	megkenhessünk	megkenhessetek	megkenhessenek
		Def.	megkenhessem	megkenhesd or megkenhessed	megkenhesse	megkenhessük	megkenhessétek	megkenhessék
		2nd-p. o.	megkenhesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megkenhetett légyen
Inf.	(megkenhetni)		(megkenhetnem)	(megkenhetned)	(megkenhetnie)	(megkenhetnünk)	(megkenhetnetek)	(megkenhetniük)
Positive adjective			megkenhető	Neg. adj.	megkenhetetlen	Adv. part.	(megkenhetve / megkenhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem kenhet meg or meg is kenhet.

Derived terms

• megkenés

 

Expressions

• minden hájjal megkent

 

Further reading

• megken in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN