„Angola” változatai közötti eltérés

|térkép = LocationAngolaLocation Angola AU Africa.svg

| GDP-rangsorban = 6172.

| GDP vásárlóerő-paritás = 208,034 {{szám|271|milliárd}} [[amerikai dollár|USD]]

| GDP per fő = 4101{{szám|2430}} [[amerikai dollár|USD]]

| GDP per fő rangsorban = [[Országok egy főre jutó GDP szerinti listája (nominális)|91144.]]

| GDP per fő vásárlóerő-paritás = {{szám|7150}} [[amerikai dollár|USD]]

'''Angola''' vagy hivatalosan '''Angolai Köztársaság''' (''[[Portugál nyelv|portugál]]: República de Angola'') állam [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrika]] nyugati részén fekszik. A [[Kongói Demokratikus Köztársaság]]gal, [[Zambia|Zambiával]], [[Namíbia|Namíbiával]] és az [[Atlanti-óceán]]nal határos. Területéhez tartozik a {{szám|7270|km2}}-es [[Cabinda]] [[Enklávé és exklávé|exklávé]], amely a [[Kongói Köztársaság]] és a [[Kongói Demokratikus Köztársaság]] (korábban ''Zaire'') között, az [[Atlanti-óceán]] partján található.

Ez a második legnagyobb portugál nyelvű ország területét és lakosságát tekintve. Az egykori gyarmat 1975-ben nyerte el a függetlenségét. Még ebbenabban az évben véres polgárháborúba süllyedt, amely 2002-ben ért véget.

A terület legrégebbi népei a [[Khoiszán nyelvcsalád|khoiszán]] vadászó-gyűjtögető népek. Őket nagyrészt [[bantuk]] váltották fel a bantu vándorlás során. Kisebb khoiszán csoportok a mai Angola déli részén napjainkig fennmaradtak .

1648-ban Portugália visszaszerezte Luandát és megkezdte az elvesztett területek visszahódítását, 1650-re helyreállította a holland megszállás előtti angolai birtokait. 1649-től szerződés szabályozta a kapcsolatokat Kongóval, és 1656-tól a matambai Njinga királyságával, valamint Ndongóval. Pungo Andongo meghódítása 1671-ben volt az utolsó nagyobb portugál terjeszkedés. Kongó 1670-es és Matamba 1681-es megrohanása nem sikerült. Később Portugália kiterjesztette [[Benguela]] mögöttes területeit a 18. században és megkezdte más területek megszállását a 19. század közepén. 1951-ben Angolát tengerentúli tartománynak nyilvánították, és úgy nevezték: Portugál Nyugat-Afrika. A portugálok közel ötszáz évig voltak jelen Angolában. Az ottani lakosság kezdeti reakciója a függetlenségi felhívásokra vegyes volt.

[[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]] is beavatkozott a konfliktusba , hogy megvédje érdekeit [[Namíbia|Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia]] területén. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) ugyanis angolai bázisokról harcolt Dél-Afrika ellen a függetlenségért. Dél-Afrika számára ugyanakkor az angolai [[gyémánt]]bányászat ellenőrzése is fontos volt.

A kubai csapatok [[1976]]-ban legyőzték az FNLA-t , így az MPLA egyetlen komoly ellenfele az UNITA maradt, melyet az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és Dél-Afrikával is támogatott. Az Egyesült Államokban vitát váltott ki az amerikai támogatású erők fedett tevékenysége Angolában, és a képviselőház betiltotta az ilyen akciókat.

==== VálasztásokatVálasztások, a harcok kiújulása ====

A hivatalban lévő elnök a választások első fordulójában a szavazatok több mint 49%-át kapta, míg [[Jonas Malheiro Savimbi|Jonas Savimbi]] UNITA-vezető 40%-ot. Azonban mivel szerinte csalás történt, a polgárháború kiújult, és a választások második fordulótfordulóját nem tartották meg.

Az [[Lusakai egyezmény|1994-es békeszerződés (lusakai egyezmény)]], melyet a kormányzat és az UNITA írtakírt alá, előírta a korábbi UNITA -elkelőkfelkelők bevonását a hatalomba. [[1997]]-ben végül létrejött a nemzeti egységkormány, de a harcok [[1998]] végéig elhúzódtak, százezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A nemzetközi közvélemény az UNITA-t vádolta a lusakai békefolyamat fékezésével; az [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa]] [[szankció]]kat léptetett életbe.

Az MPLA a partok előttipartközeli tengeri olajbányászatból jutott jövedelemhez, míg az UNITA az üledékekben található gyémánthoz fért hozzá, amit könnyen át tudott csempészni a régió nagyon könnyen átjárható határain. Az angolai kormányt az emberi jogi szervezetek az olajjövedelmek felhasználásának titkos módja miatt bírálták ekkoriban; elemzéseikben kimutatták, hogy Angola szociális (egészségügyre és oktatásra fordított) kiadásai rendkívül alacsonyak, és ennek is nagy részét az elit iskoláztatására és arra használták fel, hogy az említett elit elérje a tengerentúli egészségügyi ellátást. Ráadásul Angolábanaz rendkívülUNITA sokanés vannaka azkormányerők otthontalannákatonai válttaktikája emberek,miatt "köszönhetően"rendkívül azsokan UNITAváltak ésotthontalanná a kormányerők katonaiaz taktikájánakországban.

[[2002]]. február 22-én [[Jonas Malheiro Savimbi|Jonas Savimbi]], az UNITA vezetője életét vesztette a kormányerőkkel vívott harcban. Ezt követően [[fegyverszünet]] jött létre a két frakció között. Az UNITA leszerelte fegyveres szárnyát, és belenyugodott a nagy ellenzéki párt szerepébe. Bár az ország politikai helyzete stabilizálódni kezdett, dos Santos elnök elutasította a demokratikus folyamat intézményeit.

Angola fő gondja jelenleg{{mikor?}} a súlyos humanitárius válság (a tartós háború eredményeként), az [[Szárazföldi akna|aknamezők]] léte és az [[Cabinda|északi exklávé, Cabinda]] függetlenségéért küzdő [[Gerilla-hadviselés|gerillamozgalom]] ([[Frente para a Libertação do Enclave de Cabinda]]{{wd|Q608489}}).

A [[2017]]. augusztus 23-án tartott választást az addig is kormányzó Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért párt (MPLA) nyerte meg, fölényes győzelmével a parlamentben kétharmados többséget szerzett. Az ellenzéki UNITA párt a szavazatok több mint negyedét megszerezve a második helyen végzett. Az MPLA jelöltje, [[João Lourenço (politikus)|João Lourenço]]{{wd|Q28650390}} addigi védelmi miniszter lett az állam elnöke, akit 2017. szeptember 26-án iktattak be hivatalába. Az 1975 óta államfő, José Eduardo dos Santos önként adta át a posztot utódjának, de a kormánypárt vezetője maradt.<ref>[http://www.portfolio.hu/vallalatok/38_ev_utan_uj_vezetot_valaszt_az_afrikai_olajnagyhatalom.260195.html 38 év után új vezetőt választ az afrikai olajnagyhatalom] (Portfolio.hu, 2017-08-23).</ref><ref>[http://hu.euronews.com/2017/08/25/angola-regi-kormanypart-uj-elnok Angola: régi kormánypárt, új elnök] (Euronews.com, 2017-08-25).</ref><ref>[http://www.delmagyar.hu/kulfold_hirek/38_ev_utan_uj_elnoke_van_angolanak/2533927/ 38 év után új elnöke van Angolának] {{Wayback|url=http://www.delmagyar.hu/kulfold_hirek/38_ev_utan_uj_elnoke_van_angolanak/2533927/ |date=20170927025732 }} (MTI/ Delmagyar.hu, 2017-09-26)</ref>

A városokon kívüli települések szociális ellátottsága meglehetősen szegényes. 2004 októbere óta többek között a [[Marburg marburg-vírus|Marburg-vírus]] sok halálos áldozatot szedett. Terjedésének egyik legfőbb oka, hogy a halottakat helyi szokás szerint megcsókolták, így a főként fertőzött majmoktól és egyéb vadállatok elfogyasztása útján a szervezetekbe kerülő vírus az emberekre is átterjedt. 2005. májusáig 244 ember halt meg ebben a betegségben, és mindössze egy ember, – egy nő, – élte túl. Akkor heti 25-30 halálesetet jelentettek. Tünetei hasonlóak az [[Ebola (betegség)|ebola]]-víruséhoz: az intenzív fej- és izomfájdalmak hasi panaszokkal és hasmenésekkel folytatódnak, majd megkezdődik a testüregek belső vérzése, ami halálos kimenetelűvé válik. A [[Egészségügyi Világszervezet|WHO-n]] kívül a francia ''[[Orvosok Határok Nélkül'' ''(Médicines Sans Frontiers)'']] szervezet tagjai is segítettek a járvány elterjedésének megfékezésében. Segítségüket nehezítette a falusi lakosság gyanakvása (pl. [[Songo]] városban és [[Uige]] faluban), miszerint a vírust a külföldiek hozták be az országba. A fertőzött embert, legyen gyermek, középkorú vagy idős, az egész közösség kirekesztette, magukra hagyták. A higiéniai körülmények tovább rontottak az amúgy sem kedvező helyzeteken. A klórral fertőtlenített, [[vegyvédelmi ruha|vegyvédelmi ruhákban]] dolgozó egészségügyi munkások gyakran véres és ürülékes helyiségekben találtak rá a fertőzött és magukra hagyott emberekre. 2005 végére a fertőzöttek száma 399 fő volt, amiből 355 ember meghalt. Azóta a járványt felszámolták.

A dolgozó népesség 70%-ának a mezőgazdaság ad munkát, bár az összterületnek csupán 3%-át művelik. A növénytermesztés többnyire csak a családok ellátását szolgálja. Az egykor jelentős exporttermékek (kávé, [[szizál]]) a 21. század elejére visszaszorultak.

Az ipar vezető ágai mindenekelőtt a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel: malmok, sörfőzdék, cukor-, konzervgyárak, hallisztgyár, pamutipari üzemek, cellulóz- és papírgyár (eukaliptuszt dolgozzák fel), cementmű, téglagyár.

Ásványkincsei: kőolaj, gyémánt, mangán-, réz-, arany-, ezüst-, vasérc. Angola napi kőolaj -kitermelése 1,8 millió hordó 2015 januárjában.<ref>{{cite web|url=https://index.hu/gazdasag/energia/2015/01/30/az_opec_szerint_vege_az_olajaresesnek/|title=Az OPEC szerint vége az olajáresésnek|publisher=[[Index.hu|Index]]|accessdate=15-01-31}}</ref>

Legfontosabb kereskedelmi partnerek 2017-ben: <ref>{{Cite web |url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ao.html |title=Archivált másolat |accessdate=2020-05-14 |archívurl=https://web.archive.org/web/20200506142644/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ao.html |archívdátum=2020-05-06 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20200506142644/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ao.html |archivedate=2020-05-06 }}</ref>