Naturalizmus (művészet)
A naturalizmus irodalmi, képzőművészeti és színházi irányzat, amely az egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolásra törekszik, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak, taszítónak ítélnek.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3f/Edouard_Manet_049.jpg/220px-Edouard_Manet_049.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e4/Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_-_Le_vanneur_%281846-47%29.jpg/220px-Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_-_Le_vanneur_%281846-47%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/df/Tanya_alfold.jpg/220px-Tanya_alfold.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/ff/Simon_Holl%C3%B3sy_%281857-1918%29_The_Good_Wine._1884.jpg/220px-Simon_Holl%C3%B3sy_%281857-1918%29_The_Good_Wine._1884.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4c/J%C3%A1nos_Thorma_%281870-1937%29_Suffering_People_%281892%29.jpg/220px-J%C3%A1nos_Thorma_%281870-1937%29_Suffering_People_%281892%29.jpg)
Megjelenése
szerkesztésAz 1850-es évektől bontakozik ki. A realizmus szemléletét gondolja tovább. Franciaországban, Németországban, Olaszországban, majd Közép-Kelet-Európában jelentkezett először.
Elnevezése a latin natura (természet) szóból ered. Legfontosabb célja a természet tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása. Filozófiai alapja a pozitivizmus (akárcsak a realizmusnak).
Történelmi háttér
szerkesztésSzellemi atyjának Émile Zolát tekintik, aki tanulmányával[1] elméleti alapozást adott az irányzatnak; további jelentős képviselői közé tartozik Bourget, Maupassant, Reymont és Hauptmann. A taine-i társadalomtudomány-felfogást Zola A kísérleti regény című tanulmányában próbálta az irodalomra alkalmazni (1880). Értekezésének összegzése: a lélektant az élettannal, a szépirodalmat a dokumentumszerű leírással azonosította.
A naturalista stílus jellemzői
szerkesztés- a természetesség érzékeltetésére fényképszerű részletezés
- a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás
- törekvés olyan témák bemutatására, amelyek eddig elkerülték a művészek figyelmét (illetlenség, alantasság, közönségesség, erotika)
- az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése
- az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata
- az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben
- a szerkesztésben a mikroszkopikus pontosság az elnagyolt kompozícióval társul
A naturalista művész a természetességre hivatkozva a pillanatnyiságot kívánta összekapcsolni az ösztönbe zárt idővel; a pozitivista alapú igazságot a társadalomkritikával és a lélekrajzi felfedezéseket a dokumentarizmussal. A durva, alantas világ rajza figyelmezteti az olvasót korlátaira – s kelt(het) benne ellenszenvet.
A naturalista stílus jellemző műfajai
szerkesztésDrámában
szerkesztés- társadalmi dráma (Henrik Ibsen)
- szalondráma (Molnár Ferenc)
- népszínmű (a népi jelleg „reklámozása”, Csiky Gergely)
Lírában[2]
szerkesztés- a dal különböző formái
- az agitatív propagandavers
Epikában
szerkesztés- regény
- kisregény
- elbeszélés
- novella
Naturalista szépirodalom Magyarországon
szerkesztésAz 1880-as, 1890-es években honosodik meg és ereszt mély gyökereket. Az első generációban elsősorban Bródy Sándor, l. Nyomor c. novelláskötete, (1884) és Csáth Géza, Kóbor Tamás, Justh Zsigmond, Thury Zoltán, a századelőn Révész Béla, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, Nagy Lajos képviseli. A két világháború közti népi írások közül ki kell emelni Illyés Gyula Puszták népe (1936) c. regényét, majd Móricz Zsigmond írásait: Hét krajcár (1907), Életem regénye (1938). A két világháború közt legerőteljesebben az ő művészetében, később Veres Péter írásaiban nyilvánult meg a naturalizmus.
Naturalizmus a képzőművészetben
szerkesztésA naturalizmus stílusirányzata a szépirodalomban egy egész korszak, a képzőművészetben egy rövid átmenet. A franciáknál a naturalizmust hamarosan a plein air problémái uralták, s jött az impresszionizmus. Egy életművön belül váltottak stílust a festők, pl. Jean-François Millet naturalista festőként indult, s a barbizoni iskola egyik kiváló képviselője lett. Édouard Manet realista, naturalista festőként indult, de nagyon hamar csak az impresszionizmus stílusában tudott igazán festeni, nem volt „tudatos” impresszionista, sokáig tagadta is, hogy ő impresszionista lenne. Híres naturalista festő volt Mészöly Géza, megfigyeléseit a szabadban végezte, azután otthon, a műtermében naturalista stílusban megfestette, végül a szabadban tett megfigyelések jótékonyan árasztották el képei hangulatát. A magyar művészettörténetben Hollósy Simon, Thorma János, Ferenczy Károly, Réti István mind a naturalizmus festői voltak, de - kivált Ferenczy Károly - hamarosan túlléptek a naturalizmuson. A kisebb mesterek ragadtak le a naturalista stílusnál, sokszor még ők is áthatva kicsit a nagybányai művésztelep plein air stílusától (pl. Aggházy Gyula), majd a posztnagybányai stílustól, amely a természet, az ember és az emberi érzelmek együttesét igyekezett érvényre juttatni a képeken (legmarkánsabban Mednyánszky László alkotásai és az un. alföldi iskola, Koszta József, Nagy István, Tornyai János életműve klasszikus példa erre).
Források
szerkesztésA naturalizmus. Budapest : Gondolat, 1967. Ill. 405 o.