Diplomata

Talleyrand, a 19. század egyik legnevesebb diplomatája

Az ENSZ, a világ legnagyobb diplomáciai szervezete New York-i központja

A diplomata a diplomáciai tevékenységet hivatásszerűen végző, megfelelő szakképesítéssel és nyelvtudással rendelkező állami tisztviselő. A diplomata a fogadó országban a nemzetközi jog által meghatározott diplomáciai mentességekkel és kiváltságokkal rendelkezik.

A foglalkozás jellemzői

A diplomata a külügyi szolgálatot irányító központi szervnél, jellemzően a külügyminisztériumban, vagy nemzetközi szervezetekben (multilaterális diplomácia), vagy a kétoldalú kapcsolatokban, a külképviseleteken, (nagykövetség vagy konzulátus) végzi munkáját, látja el országának képviseletét. A diplomáciai munkát különböző beosztásokban, diplomáciai rangokba sorolva végzik a tisztviselők.

Legfontosabb feladata, hogy országa külpolitikai céljainak megvalósulását körültekintően és hatékonyan szolgálja. Hazája állampolgárait a képviseleti országban szükség esetén az előírásoknak megfelelően segíti, részükre jogi segítséget nyújt. A külpolitikai kapcsolatok, illetve azon belül saját szakterületének alakulását, eseményeit folyamatosan figyelemmel kíséri, szükség esetén jelentéseket készít. Részt vesz a fogadó ország hivatalos rendezvényein, fogadásain.

Tágabb értelemben diplomatáknak nevezik azokat a politikusokat is, akik aktívak az adott állam külkapcsolatai területén. A legmagasabb rangú diplomata, az adott ország diplomáciai szolgálatának vezetője a külügyminiszter, aki egyben magas rangú politikus is, a kormány tagja.

A nemzetközi jog nem határozza meg, hogy ki lehet diplomata, ez az adott országok saját szabályaitól függ. Történelmileg a diplomaták – különösen a francia forradalom előtt – a főnemesség soraiból kerültek ki, később helyet kaptak a vagyonos polgárság képviselői is. A foglalkozás a 20. század során demokratizálódott. Az egykori szocialista országokban lehetővé vált a széles néprétegekből származó személyek számára is a megfelelő képesítés megszerzése és a diplomáciai szolgálatba állás. A 21. században szinte minden ország komoly szakképzettséghez és megfelelő nyelvtudáshoz köti a diplomaták kinevezését. Emellett azonban széles körben létezik a politikai kinevezettek gyakorlata is, amikor vezető diplomáciai posztokra, jellemzően nagykövetnek, politikai érdemeik alapján kerülnek személyek. Az ilyen esetekben a külképviseletek szakmai munkájának vezetése általában a nagykövet helyettesére, az úgynevezett első beosztottra, a vezető szakképzett diplomatára hárul.

Képzés

Több felsőfokú intézmény foglalkozik nemzetközi szakon diplomata képzéssel mesterszakon. Az alapképzés hat félév. A legismertebbek:

• Budapesti Corvinus Egyetem
• Budapesti Gazdasági Egyetem
• Kodolányi János Egyetem
• Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Források

• NPP honlapja
• Új magyar lexikon II. (D–F). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 73. oldal
• Diplomata képzés
• ↑ Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai (1967) 

Kapcsolódó szócikkek

• Diplomáciai rangok
• Magyarország nagyköveteinek listája