Európai mogyoró

Európai mogyoró
Mogyoróbokor
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Bükkfavirágúak (Fagales) Család: Nyírfafélék (Betulaceae) Alcsalád: Coryloideae Nemzetség: Mogyoró (Corylus) Faj: C. avellana
Tudományos név
Corylus avellana L.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Európai mogyoró témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Európai mogyoró témájú médiaállományokat és Európai mogyoró témájú kategóriát.

Mogyorófák Wight-szigeten (aljnövényzetként világoskék virágú angol kékcsengővel (Hyacinthoides non-scripta) és fehér virágú medvehagymával (Allium ursinum)

Az európai mogyoró vagy közönséges mogyoró (Corylus avellana) a nyírfafélék (Betulaceae) családján belül a mogyoró (Corylus) nemzetségébe tartozó cserje.

Élőhelye, származása

Megtalálható Európa nagy részén (a legkeletibb részek, tovább az Ibériai-félsziget déli és Skandinávia északi része kivételével), valamint Anatólia mediterrán partvidékén és onnan a Kaukázus tágabb környezetében egészen a Kaszpi-tengerig. Magyarországon is őshonos; főleg a hegyvidékeken és a dombságokon él. Népi nevei: magyaró, olasz mogyoró.

Megjelenése

3-5 méter magasra növő, terebélyes, lombhullató cserje. Kedvező körülmények között soktörzsű bokorfává cseperedhet; ilyenkor magassága elérheti a 4–8 m-t. Kérge pirosas vagy fehéres szürke, sima, fényes, rajta barna paraszemölcsök nőnek. Az egyéves vesszők vörösesbarnák, jellegzetes, világos paraszemölcsökkel. Könnyen sarjad: az újulatból hosszú, egyenes „ostorbotok” nőnek.

A levélnyél mirigyszőrös. Ovális, kétszeresen fűrészes szélű, 7–10 cm hosszú és 4–6 cm széles, visszás tojásdad leveleinek válla szíves, a fonákukon és az erek mentén lágy szőrök nőnek, a csúcsuk röviden kihegyesedik.

5–6 cm hosszú, sárgásbarna, összetett porzós virágzatai 1–4 tagú csoportokban nyílnak már a tél végén. A hím virágokban négy porzó nő, a portokok sárgák. A porzós virágok lepellevelei hiányoznak. A porzós virágok kettősbogas virágzatai barkákba szerveződnek. Női virágait rügypikkelyek környezik. A termős virágok kettősbogas virágzataiból a középső virág redukálódott. Két lepellevelük van. A rügypikkelyek közül a kétágú bibircses, piros 0,6 mm-nél kisebb bibeszálak virágzáskor hosszan kinyúlnak.

1 cm-nél nagyobb, tojásdad, csonthéjas makktermése, amit harang alakban szabálytalanul, rojtosan hasogatott fellevelekből kialakuló kupacslevél vesz körül, alsó állású magházból fejlődik ki.

Életmódja, termesztése

Sövényként napos vagy félárnyékos helyre bármilyen talajba ültethető, de ha azt akarjuk, hogy jó termést hozzon, a talajt gondosan meg kell választani, mert túl nedves és a túl száraz talajokon egyaránt sínylődik. A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású és megfelelően levegőzött, középkötött, enyhén nyirkos, 6–7 pH-értékű talajokat kedveli. A rossz vízellátású, nehezen melegedő, hideg talajok a termesztésére azért nem alkalmasak, mert nagyon korán csak akkor virágzik, ha a gyökerek tevékenysége korán megindulhat.

Termesztésének főként Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Görögországban van jelentősége. Hazánk a termeszthetőség északi határán van; inkább mediterrán flóraelemnek tekinthető. Elfagyásával nem kell számolni, mert a -25 – -35 °C-os hideget is elviseli, de a barkák már -16 °C-on károsodnak. A hazai termesztés biztonságát növelné a hosszabb nyugalmi idejű és későbbi virágzású fajták kinemesítése, de ezzel a fejlett mogyorótermesztő országok nem foglalkoznak, mert náluk ez nem probléma.

Hazánkban leginkább a lejtők keleti–északkeleti oldala, vagy síkságon a védett déli fekvés felel meg neki. A mélyedéseket, fagyzugokat feltétlenül el kell kerülni. Természetes élőhelyein főleg cserjésekben, lombhullató erdők szegélyén gyakori, ritkábban azok cserjeszintjében is előfordul.

Felhasználása

Nemcsak ehető terméséért ültetik kertekbe, hanem mert kora tavasszal virágzik. Üzemszerűen sehol sem termesztik, de több termesztett változat ősei között szerepel.

Gyógynövényként felhasznált részei:

• levele (Coryli folium),
• termése (Coryli fructus).

Hatóanyagai:

• 3-5% cserzőanyag,
• flavonoidok (miricitrin),
• szterolok,
• klorogénsav,
• taxol (rákellenes anyag)[1]

Hatásai:

• összehúzó (adstringens),
• gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus),
• fertőtlenítő (antiszeptikus),
• szagtalanító – ezeket a hatásait kozmetikai készítményekben használják ki.

A népi gyógyászatban sebek, visszérgyulladás és aranyeres bántalmak kezelésére használják. Emellett előnyösen befolyásolja az epefunkciót, és bélhurutra is jó. Külsőlegesen ülőfürdőkben alkalmazzák.

A modern terápiákban a leveleket teakeverékekben és galenusi készítményekben használják fel:

• hasmenés (diarrhea) megszüntetésére,
• szájüregi kórfolyamatok (például fogínygyulladás – gingivitis),
• aranyér (nodus haemorrhoidalis),
• lábszárfekély (ulcus cruris)
• visszérbántalmak (varicositas)

kezelésére.

Ajánlott napi adagok:

• belsőleg 6-9 gramm levél, ill. ezzel egyenértékű kivonat.
• borogatásra, szájöblögetésre 2-3 gramm levélből 150 ml vízzel készült kivonat használandó, naponta többször.

Kertészeti változatai

• csavart ágú mogyoró (Corylus avellana 'Contorta'),
• Corylus avellana f. laciniata

Képek

• 
  Mogyoróbokrok
• 
  Törzs
• 
  Levelek
• 
  Barkák
• 
  Termése érés közben
• 
  Érett termése

További információk

• Corylus avellana – Mogyoró
• Dendrológia
• Terebess gyümölcskalauz: Mogyoró
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 17.3. Mogyoró Archiválva 2008. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 118-119. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8