„Markusovszky Lajos” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
40. sor: | 40. sor: | ||
* 1986-ban a Vasegerszegi Markusovszky kúria felújításakor a kúria főhomlokzatán domborműves emléktáblát helyeztek el. |
* 1986-ban a Vasegerszegi Markusovszky kúria felújításakor a kúria főhomlokzatán domborműves emléktáblát helyeztek el. |
||
* 2008-ban [[Opatija]]ban a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.<ref>{{Cite web|url=http://vasnepe.hu/fokuszban/20090731_markusovszky_emlektabla|title=Egy évet sem ért meg eredeti pozíciójában a Markusovszky-emléktábla|accessdate=20091025}}</ref> |
* 2008-ban [[Opatija]]ban a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.<ref>{{Cite web|url=http://vasnepe.hu/fokuszban/20090731_markusovszky_emlektabla|title=Egy évet sem ért meg eredeti pozíciójában a Markusovszky-emléktábla|accessdate=20091025}}</ref> |
||
* Ülőhely [[Opatija]]ban, a Margaréta parkban. A tábla a [[ |
* Ülőhely [[Opatija]]ban, a Margaréta parkban. A tábla a [[Osztrák–Magyar Monarchia]] idején készülhetett, német feliratos. |
||
===Emlékérmek, díjak=== |
===Emlékérmek, díjak=== |
A lap 2012. szeptember 21., 21:30-kori változata
Markusovszky Lajos (Csorba, 1815. április 25. – Abbázia, 1893. április 21.) orvos, honvédorvos, a modern magyar egészségügyi oktatás egyik megszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Tanulmányai, pályakezdése
Tizenkét éves koráig apja nevelte, aki ágostoni hitvallású evangélikus lelkész volt Csorbán. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta, majd 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, így hogy tanulmányait folytatni tudja Stáhly Ignác ajánlatára gróf Festetich Leó családjánál vállalt előbb latin nyelvtanári, majd nevelői állást. Ekkor kezdett érdeklődni a nevelésügy és a pedagógia iránt. 1843-ban az akkor Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd. 1844-ben megszerezte orvosi oklevelét, majd tanítványaival rövid időt töltött Párizsban, ahol megismerkedett a francia sebészet eredményeivel, elsősorban Jacques Lisfranc és Alfred Velpeau munkásságával. A következő két évet állami ösztöndíjjal Bécsben töltötte, ahol Joseph Wattmann műtőnövendéke volt. Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. 1847-ben hazatért és a pesti egyetemen Balassa János asszisztense lett. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál az éterbódítást, melyet először Markusovszky önmagán próbált ki.[1] Az 1848 márciusi események ebben az állásban érték.
Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban
Jelen volt az 1848. március 15-ei forradalom eseményeinél. A magyar kormány megbízásából szerepet vállalt a magyar katonai egészségügyi szolgálat létrehozásában, a honvédorvosok képzésére létrehozott hadorvosi tanfolyamon katonai sebészetet oktatott és műtő gyakorlatokat tartott. Mint főorvost és Balassa János helyettesét ideiglenesen őt bízták meg a fővárosi sebészeti klinika irányításával, miután Balassát miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1848 novemberétől törzsorvos lett a feldunai hadseregben. A második komáromi csata után ő kezelte Görgei Artúr fejsérülését, majd elkísérte a tábornokot Aradra, a szőlősi síkra, a nagyváradi orosz fogságba és száműzetése helyére, Klagenfurtba is. 1850-ben, a magyar fővárosba való visszatérésekor politikai megbízhatatlanság címén megfosztották egyetemi állásától.
Pályája az önkényuralom éveiben
1851-től a fogságból akkor szabaduló és egyetemi állását ismét elfoglaló Balassa János magánasszisztense lett. Egyik szervezője volt annak a Balassa körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés, orvostudomány és közegészségügy felemelésére dolgozott ki terveket. Protestáns vallása miatt magántanári kinevezési kérvényét az egyetem visszautasította, így kénytelen volt magánorvosi gyakorlatot is folytatni. Több előkelő család, így például a Trefort, és az Eötvös család háziorvosa is volt. E kapcsolatnak, illetve e kapcsolat nyomán kialakuló barátságnak is köszönhető volt, hogy a kiegyezés után Eötvös József minisztériumában titkári állást kapott.
Szakpolitikusi pályája
1867-től 1892-ben történt nyugállományba vonulásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alkalmazásában állt, kezdetben az orvosképzési, később az összes egyetemi ügyek előadójaként, 1867-től miniszteri titkári, 1872-től címzetes, 1878-tól valóságos osztálytanácsosi, 1883-tól címzetes, majd 1887-től valóságos miniszteri tanácsosi rangban. Alapvetően jelentős érdemeket szerzett a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében. Ő javasolta a kolozsvári tudományegyetem felállítását, majd jelentős érdemeket szerzett a pesti és kolozsvári egyetemi oktatás európai színvonalra emelésében. Az Országos Közegészségi Tanács tagjaként, majd elnökeként részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában. Javaslatára a pesti egyetemen közegészségtani tanszék alakult. Részt vett az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában.
Szervezeti tagságai
- A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1863), tiszteleti (1890) tagja.
- Az Országos Közegészségi Tanács tagja (1867), elnöke (1868).
- Az Országos Közegészségügyi Egyesület alapító tagja és alelnöke (1886–).
- A Budapesti Királyi Orvosegyesület alelnöke (1887–1888)
Szakírói pályája
Markusovszky alapította 1857-ben a ma is megjelenő Orvosi Hetilapot, amelynek élén 32 évig állt. 1863-ban megalapította a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot.
Főbb művei
- Az orvos, mint nevelő (doktori értekezés, Pest, 1844);
- Észrevételek az orvosi tudomány fejlődéséről az utolsó ötven év alatt (Budapest, 1888);
- Markusovszky Lajos válogatott munkái (összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Marikovszky György, Budapest, 1905).[2]
Emlékezete
1893. április 25-én, temetésén jelen volt Görgey Artúr tábornok, volt hadügyminiszter is. Sírhelye a Markusovszky család sírboltjában található Vasegerszegen.[3] A Magyar Tudományos Akadémiában 1896. április 27-én Hőgyes Endre tartott felette emlékbeszédet.
Köztéri szobrok, emléktáblák
- Szombathelyen a megyei kórház kertjében 1955. április 2-án avatták fel mellszobrát, Majthényi Károly szobrászművész alkotását. A szobrot később a szombathelyi Markusovszky utcába helyezték át.
- 1965-ben Csorbán a Markusovszky utca egy épületén a csehszlovák és magyar orvosi társaság kétnyelvű emléktáblát helyezett el, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos Csorbán született.
- Budapest IX. kerületében, a Markusovszky téren 1965. október 1-jén avatták fel mellszobrát, Andreas Papachristos görög származású magyar szobrászművész alkotását.
- A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának kertjében található szoborparkban 1986. március 25-én avatták fel bronz mellszobrát, Szabó György szobrászművész alkotását.
- 1986-ban a Vasegerszegi Markusovszky kúria felújításakor a kúria főhomlokzatán domborműves emléktáblát helyeztek el.
- 2008-ban Opatijaban a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.[4]
- Ülőhely Opatijaban, a Margaréta parkban. A tábla a Osztrák–Magyar Monarchia idején készülhetett, német feliratos.
Emlékérmek, díjak
- A róla elnevezett szombathelyi kórház Markusovszky-emlékérmet alapított,
- az Orvosi Hetilap által alapított Markusovszky-díj.
Nevét viselő intézmények
- Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt. (Szombathely)
- Markusovszky Lajos Kollégium (Budapest, Semmelweis Egyetem)
- Markusovszky Lajos Kollégium (DE-OEC, Debrecen)
Források és jegyzetek
- ↑ Kapronczy Károly: Markusovszky Lajos. (Hozzáférés: 2009. október 24.)
- ↑ Markusovszky Lajos válogatott munkái (részlet). (Hozzáférés: 2009. október 21.)
- ↑ A Markusovszky család család sírja Vasegerszegen (fénykép). (Hozzáférés: 2009. október 21.)
- ↑ Egy évet sem ért meg eredeti pozíciójában a Markusovszky-emléktábla. (Hozzáférés: 2009. október 25.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 523. o. ISBN 963-547-414-8
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. 251–252. o. ISBN 963-950-132-8
Révai nagy lexikona XIII. kötet (Lovas–Mons). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915. 426. o.
- Fehér János – Vértes László: Markusovszky Lajos emlékek (Orvosi Hetilap, 2001, 16. szám)
- Markusovszky Lajos (Vasárnapi Ujság, 1882, 23.szám)
- Dr. Markusovszky Lajos (Vasárnapi Ujság, 1893, 18.szám)