„Indokína” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés |
minimális szöveg a „lásd még” belső linkeknek |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
Francia-Indokína [[1887]] óta [[Franciaország|francia]] gyarmat volt. Ebben az évben keletkezett az Indokínai Unió, mely magában foglalta [[Kambodzsa|Kambodzsát]] ([[1884]] óta francia gyarmat), Annámot (1884 óta protektorátus volt), Tonkint (szintén 1884 óta protektorátus) és Kokinkínát (1867 óta volt gyarmat). Az Unióhoz [[1893]]-ban csatlakozott [[Laosz]], amely szintén francia protektorátus volt. Az Uniót föderális alapon szervezték meg, központja [[Hanoi]]ban volt, és egy kormányzó vezette. Kokinkínát Saigon fővárossal közvetlenül [[Franciaország]] alá rendelték. A francia oktatási rendszert vezették be, valamint nyitottak egy francia egyetemet is Hanoiban. A gyarmatosítással szembeni ellenállás gócpontjai Annam és Tonkin voltak, ahol egy sereg nacionalista mozgalom keletkezett az [[1920-as évek]]ben. A Nghe Tinh lázadás (1930-31) Vietnam középső részén mégis ezektől függetlenül bontakozódott ki. Ez egy parasztlázadás volt, amit kegyetlenül vertek le, körülbelül 10 ezren haltak meg és 50 ezer embert deportáltak. |
Francia-Indokína [[1887]] óta [[Franciaország|francia]] gyarmat volt. Ebben az évben keletkezett az Indokínai Unió, mely magában foglalta [[Kambodzsa|Kambodzsát]] ([[1884]] óta francia gyarmat), Annámot (1884 óta protektorátus volt), Tonkint (szintén 1884 óta protektorátus) és Kokinkínát (1867 óta volt gyarmat). Az Unióhoz [[1893]]-ban csatlakozott [[Laosz]], amely szintén francia protektorátus volt. Az Uniót föderális alapon szervezték meg, központja [[Hanoi]]ban volt, és egy kormányzó vezette. Kokinkínát Saigon fővárossal közvetlenül [[Franciaország]] alá rendelték. A francia oktatási rendszert vezették be, valamint nyitottak egy francia egyetemet is Hanoiban. A gyarmatosítással szembeni ellenállás gócpontjai Annam és Tonkin voltak, ahol egy sereg nacionalista mozgalom keletkezett az [[1920-as évek]]ben. A Nghe Tinh lázadás (1930-31) Vietnam középső részén mégis ezektől függetlenül bontakozódott ki. Ez egy parasztlázadás volt, amit kegyetlenül vertek le, körülbelül 10 ezren haltak meg és 50 ezer embert deportáltak. |
||
1940 szeptemberében a [[japán]]ok katonai és gazdasági koncessziókat kaptak a [[Vichy-kormány]]zattól, ez magában foglalta repülőterek és kikötők szabad használatát is. Ennek eredményeképpen a japán katonaság vált az [[1943]] óta a vietminh által vezetett nacionalista mozgalmak fő célpontjává, bár a japánok formálisan sosem szállták meg a területet. [[1945]]. [[március 9.|március 9-én]] Matsumoto, a japán nagykövet ultimátumot adott Decroux kormányzónak, amire az utóbbi nem reagált. A következő napon 750 francia katonát börtönöztek be, akik közül 400-an meghaltak. Kambodzsa, Laosz és Vietnam kikiáltották függetlenségüket. [[augusztus 19.|Augusztus 19-én]] [[Ho Si Minh]] csapatai bevonultak Hanoiba, és arra kényszerítették [[Bảo Đại]] császárt, hogy lemondjon. |
1940 szeptemberében a [[japán]]ok katonai és gazdasági koncessziókat kaptak a [[Vichy-kormány]]zattól, ez magában foglalta repülőterek és kikötők szabad használatát is. Ennek eredményeképpen a japán katonaság vált az [[1943]] óta a vietminh által vezetett nacionalista mozgalmak fő célpontjává, bár a japánok formálisan sosem szállták meg a területet. [[1945]]. [[március 9.|március 9-én]] Matsumoto, a japán nagykövet ultimátumot adott Decroux kormányzónak, amire az utóbbi nem reagált. A következő napon 750 francia katonát börtönöztek be, akik közül 400-an meghaltak. Kambodzsa, Laosz és Vietnam kikiáltották függetlenségüket. [[augusztus 19.|Augusztus 19-én]] [[Ho Si Minh]] csapatai bevonultak Hanoiba, és arra kényszerítették [[Bảo Đại]] császárt, hogy lemondjon. |
||
[[1946]]. [[március 6.|március 6-án]] Franciaország elismerte Vietnam, Kambodzsa és Laosz autonómiáját, amelyet az Indokínai Föderáción belül élvezhettek, amely a Francia Unió tagja volt. Az [[első indokínai háború]] után Franciaország végül elfogadta Kambodzsa és Laosz teljes függetlenségét, és teljesen visszavonult Vietnamból is. |
|||
== Lásd még == |
|||
Észak-Vietnamban kommunista, Dél-Vietnamban tradicionális rendszer került hatalomra, amely ellen polgárháború, a [[második indokínai háború]] kezdődött. |
|||
* [[Vietnam]] |
|||
* [[Kambodzsa]] |
|||
* [[Első indokínai háború]] |
|||
* [[Vietnami háború]] |
|||
== Források == |
== Források == |
||
A lap 2014. október 7., 12:52-kori változata
Indokína, más néven az Indokínai-félsziget egy délkelet-ázsiai régió, amely Kínától délre és Indiától délkeletre található. Az elnevezés a dán Konrad Malte-Brun térképésztől származik.
Indokína országai:
Kambodzsa
Laosz
Malajzia szárazföldi része (a Maláj-félsziget)
Mianmar (a volt Burma)
Thaiföld
Vietnám
Indokína keleti sávjának országait, Laoszt, Kambodzsát és Vietnamot korábban a Francia-Indokína elnevezés jelölte. Szűkebb értelemben olykor csak ezt a három országot értik Indokína alatt.
Indokína nyugati sávjának, vagyis Mianmar és a Maláj-félsziget területének együttes neve Hátsó-India.
Francia-Indokína története
Francia-Indokína 1887 óta francia gyarmat volt. Ebben az évben keletkezett az Indokínai Unió, mely magában foglalta Kambodzsát (1884 óta francia gyarmat), Annámot (1884 óta protektorátus volt), Tonkint (szintén 1884 óta protektorátus) és Kokinkínát (1867 óta volt gyarmat). Az Unióhoz 1893-ban csatlakozott Laosz, amely szintén francia protektorátus volt. Az Uniót föderális alapon szervezték meg, központja Hanoiban volt, és egy kormányzó vezette. Kokinkínát Saigon fővárossal közvetlenül Franciaország alá rendelték. A francia oktatási rendszert vezették be, valamint nyitottak egy francia egyetemet is Hanoiban. A gyarmatosítással szembeni ellenállás gócpontjai Annam és Tonkin voltak, ahol egy sereg nacionalista mozgalom keletkezett az 1920-as években. A Nghe Tinh lázadás (1930-31) Vietnam középső részén mégis ezektől függetlenül bontakozódott ki. Ez egy parasztlázadás volt, amit kegyetlenül vertek le, körülbelül 10 ezren haltak meg és 50 ezer embert deportáltak.
1940 szeptemberében a japánok katonai és gazdasági koncessziókat kaptak a Vichy-kormányzattól, ez magában foglalta repülőterek és kikötők szabad használatát is. Ennek eredményeképpen a japán katonaság vált az 1943 óta a vietminh által vezetett nacionalista mozgalmak fő célpontjává, bár a japánok formálisan sosem szállták meg a területet. 1945. március 9-én Matsumoto, a japán nagykövet ultimátumot adott Decroux kormányzónak, amire az utóbbi nem reagált. A következő napon 750 francia katonát börtönöztek be, akik közül 400-an meghaltak. Kambodzsa, Laosz és Vietnam kikiáltották függetlenségüket. Augusztus 19-én Ho Si Minh csapatai bevonultak Hanoiba, és arra kényszerítették Bảo Đại császárt, hogy lemondjon.
1946. március 6-án Franciaország elismerte Vietnam, Kambodzsa és Laosz autonómiáját, amelyet az Indokínai Föderáción belül élvezhettek, amely a Francia Unió tagja volt. Az első indokínai háború után Franciaország végül elfogadta Kambodzsa és Laosz teljes függetlenségét, és teljesen visszavonult Vietnamból is.
Észak-Vietnamban kommunista, Dél-Vietnamban tradicionális rendszer került hatalomra, amely ellen polgárháború, a második indokínai háború kezdődött.
Források
- Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. Oxford University Press, 2004