Kovács István (színművész, 1839–1919)

Nábrádi Kovács István (Pest, 1839. január 1. – ?) színész, színigazgató, színészegyesületi főkönyvelő.

Élete

Kovács József asztalosmester és Balázs Katalin fia. Alsóbb iskoláit a gimnázium IV. osztályáig a fővárosban az evangélikusoknál az 1850-es években végezte és miután apja mesterségét tanulta, egyszersmind a Landauer rajziskolába 1854-től 1859-ig járt a régi német színház épületébe és megtanulta az építészeti rajzolást és a tájképfestést. Gyakran járt a színházba és megkedvelvén a szinészetet, 1860. február 27-én Csornán Kőszeghy Endre tárulatába lépett; azután igazgatói voltak: Balogh Alajos, Pázmány Mihály, Nyiry György és Fejér Károly. 1864-ben maga is igazgató lett és vidéki színtársulatával bejárta Felső-Magyarország egy részét (Abaúj, Bereg, Borsod, Ung, Máramaros, Közép-Szolnok sat. megyéket). 1870. március 28-én mint vendég fellépett a pesti Nemzeti Színházban a Szigetvári vértanúkban Tóth József intrikus szerepében, április 13-én a Szegény ifjú történetében Laroque szerepében és Béldi Pálban mint Székely postamester. Működött Molnár György alatt is Budán. Azután egy ideig ismét igazgató volt. 1875. november 2-én a budapesti Népszínháznál mint szerződött tag lépett fel először a Molnár és gyermekében és a többek közt a Falu rosszában Feledy Gáspár bíró szerepét 78-szor játszotta; ugyanott 1883-ig működött mint apaszinész és intrikus. Szabad idejében (1876-78.) a rajkai Friebeisz István színházi ügynökségében és lapjában, a Színházba, a vidéki szinészet rendezése ügyében dolgozott. 1878. januárban a színészegyesület jegyzője, 1879. december 16-tól titkára, 1881. december 16-tól könyvelője volt. Mindezen hivatalait színházi működése mellett végezte. 1883-ban az állam 5000 forintot adott az egyesület irodájának fenntartására; ekkor megválasztatott rendes könyvelőnek. 1895. április 1-jén nyugdíjba lépett évi 600 forint fizetéssel. Azután egy évig adminisztrátor volt a Képes Családi Lapoknál. Neje Vörös Jusztina (1843–1908) színésznő volt.

Írásai

Németből fordította Kotzebue, Holt unokaöcs c. vígjátékot, melyet 1862. decemberben Rimaszombatban adtak elő először; a Szabó mint természet költő bohózatot 1863-ban, melyet a vidéken gyakran előadtak, így Kaposvárt 1875. aug. 12-ig; 1866-ban fordította: Az apródcsiny című 5 felv. bohózatot (előadták Gálszécsen szept. 13.); 1885. Soleil Klára 3 felv. vigjátékot Capendu Ernő után franciából, A darasak 5 felv. vígj, és A sziv áldozata c. drámát szintén franciából, vidéken több helyt adták.

Eredeti színművei: Rózsa Sándor, a hires alföldi haramia, szinmű 3 felv. dalokkal és tánccal, először Kassán 1873. ápr. 14. adták elő, azután Szatmárt, Nagy-Károlyban, Marosvásárhelyt, Miskolcon és másutt is; Farkas Béni, népszinmű, először Marosvásárhelyt adták Nyéki János igazgatása alatt.

Költeményei és kisebb beszélyei is jelentek meg a lapokban többnyire a szinészéletből. Az egyesület Szinészeti Lapjának rendes munkatársa volt; lefordította Bodenstedt Othello-tanulmányát (1883) és cikksorozatot írt a görög mitológiából (1885.)

Cikkei a Fővárosi Lapokban (1869. A vidéki szinészet rendezéséről), a Marosban, Zemplénben, Ungban, a Független Polgárban (1875. 538. sz. Létok nélkül! Szomoru reminiscentiák); a Szinpadban (1878. Az amerikai szinházakról, A magyar szinészet bölcsőkora) és a Kis Ujságban (1898. rajzok a szinészéletből.) Írt még a Képes Családi Lapokba. 1898. júl. 6. óta az Előkelő Világ c. szépirodalmi hetilap segédszerkesztője és munkatársa volt Budai Uboly álnév alatt.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. III. köt. 27. old.