„Bukaresti béke (1812)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
képalá, ref-fel |
Vlagyikavkáz |
||
| 27. sor: | 27. sor: | ||
Az 1812-es békeszerződés rendelkezése szerint megkapta a [[Moldvai Fejedelemség]]{{Wd|Q10957559}} területének keleti felét, azaz a [[Prut]] folyótól keletre eső, mintegy 110 km széles területsávot, a későbbi [[Besszarábia|Besszarábiát]]. Mintegy {{szám|45630|km2}}-nyi terület került így az Orosz Birodalom fennhatósága alá. Az Orosz Birodalom 1812-ben sikerrel tolta ki nyugat felé az Oszmán Birodalommal közös történelmi balkáni határvonalat, a [[Dnyeszter]] folyó helyett a [[Prut]] folyó képezte a határt. Ezekért a területi nyereségekért cserébe Oroszország lemondott az Oszmán Birodalom két vazallus fejedelemségéről, az ún. „Dunai Fejedelemségekről”, azaz [[Moldvai Fejedelemség|Moldvának]] a Prut-tól nyugatra fekvő maradék területéről és a [[Havasalföldi Fejedelemség]]{{Wd|Q389004}} egészéről. Oroszország továbbá kereskedelmi jogokat szerzett a [[Duna]] folyóra. |
Az 1812-es békeszerződés rendelkezése szerint megkapta a [[Moldvai Fejedelemség]]{{Wd|Q10957559}} területének keleti felét, azaz a [[Prut]] folyótól keletre eső, mintegy 110 km széles területsávot, a későbbi [[Besszarábia|Besszarábiát]]. Mintegy {{szám|45630|km2}}-nyi terület került így az Orosz Birodalom fennhatósága alá. Az Orosz Birodalom 1812-ben sikerrel tolta ki nyugat felé az Oszmán Birodalommal közös történelmi balkáni határvonalat, a [[Dnyeszter]] folyó helyett a [[Prut]] folyó képezte a határt. Ezekért a területi nyereségekért cserébe Oroszország lemondott az Oszmán Birodalom két vazallus fejedelemségéről, az ún. „Dunai Fejedelemségekről”, azaz [[Moldvai Fejedelemség|Moldvának]] a Prut-tól nyugatra fekvő maradék területéről és a [[Havasalföldi Fejedelemség]]{{Wd|Q389004}} egészéről. Oroszország továbbá kereskedelmi jogokat szerzett a [[Duna]] folyóra. |
||
A [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]]on túli régióban az Oszmán Birodalom az oroszok javára lemondott [[Grúzia]] nyugati területeire támasztott igényéről, cserébe visszakapta az ellenőrzést [[Ahalkalaki]], [[Poti]] és [[Anapa]] városok fölött, melyeket a háború során orosz és grúz csapatok foglaltak el.<ref>{{cite book | Author = John F. Baddeley | title = Russian Conquest of the Caucasus. Chapter V. | publisher = Longmans, Green and Co. | | location= London, New York, Bombay, Calcutta | year = 1908 | language = angol}}</ref> |
|||
A szerződés 8. cikkelye alapján fegyvernyugvás jött létre az [[első szerb felkelés]] (1804–1813) vezetőjével, [[Petrović Đorđe Karađorđe|Petrovics Gyorgye Karagyorgyével]]. Karagyorgye felkelő éllamalakulata, a „Forradalmi Szerbia” autonómiát kapott.<ref>{{Cite book | last=Ćirković | first=Sima | authorlink = Sima Ćirković | year= 2004 | title=The Serbs | location= Malden | publisher= Blackwell Publishing | url=https://books.google.com/books?id=2Wc-DWRzoeIC | language = angol |page = 182}}</ref> |
A szerződés 8. cikkelye alapján fegyvernyugvás jött létre az [[első szerb felkelés]] (1804–1813) vezetőjével, [[Petrović Đorđe Karađorđe|Petrovics Gyorgye Karagyorgyével]]. Karagyorgye felkelő éllamalakulata, a „Forradalmi Szerbia” autonómiát kapott.<ref>{{Cite book | last=Ćirković | first=Sima | authorlink = Sima Ćirković | year= 2004 | title=The Serbs | location= Malden | publisher= Blackwell Publishing | url=https://books.google.com/books?id=2Wc-DWRzoeIC | language = angol |page = 182}}</ref> |
||
| 37. sor: | 39. sor: | ||
A szerződést oszmán részről aláíró [[Láz Aziz Ahmed pasa]]{{Wd|Q4252751}} nagyvezírt politikai ellenfelei bevádolták a szultán előtt, aki ennek nyomán 1812. szeptember 5-én inkompetencia (hozzá nem értés) címén leváltotta. Helyére Aziz Ahmed ellenségét és vádlóját, [[Hursid Ahmed pasa|Hursid Ahmed pasát]]{{wd|Q140092}} nevezte ki [[Vezír (muszlim méltóság)#A nagyvezír|nagyvezírré]]. |
A szerződést oszmán részről aláíró [[Láz Aziz Ahmed pasa]]{{Wd|Q4252751}} nagyvezírt politikai ellenfelei bevádolták a szultán előtt, aki ennek nyomán 1812. szeptember 5-én inkompetencia (hozzá nem értés) címén leváltotta. Helyére Aziz Ahmed ellenségét és vádlóját, [[Hursid Ahmed pasa|Hursid Ahmed pasát]]{{wd|Q140092}} nevezte ki [[Vezír (muszlim méltóság)#A nagyvezír|nagyvezírré]]. |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Orosz–török háborúk]] |
* [[Orosz–török háborúk]] |
||
| 43. sor: | 47. sor: | ||
* [[Moldva|Moldva (régió)]] |
* [[Moldva|Moldva (régió)]] |
||
* [[Moldvai Fejedelemség]]{{Wd|Q10957559}} |
* [[Moldvai Fejedelemség]]{{Wd|Q10957559}} |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
A lap 2019. július 20., 00:37-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Bukaresti béke (1812) | |
 | |
| Területi változások a bukaresti békeszerződés értelmében. Oroszország szerzeménye vörös-zöld színnel sávozva. | |
| Típusa | békeszerződés |
| Aláírás dátuma | 1812. május 28. |
| Aláírás helye | Manuc Fogadó, Bukarest |
| Aláírók | Mihail Kutuzov Láz Aziz pasa |
| Ratifikációs okmányok leadása | 1812. július 5. |
Az 1812-es bukaresti békeszerződés a hetedik orosz–török háborút (1806–12) zárta le. 1812. május 28-án Bukarestben írták alá a hadviselő felek képviselői, Mihail Kutuzov tábornok, I. Sándor orosz cár nevében és Láz Aziz Ahmed pasa nagyvezír, II. Mehmed oszmán szultán nevében.
Előzmények
1806-ban az orosz cári csapatok bevonultak az Oszmán Birodalom két csatlós államába, a Moldvai és a Havasalföldi Fejedelemségbe Válaszul 1806. december 24-én a Magas Porta hadat üzent az Orosz Birodalomnak, kitört a hetedik orosz–török háború. 1812 tavaszán, amikor Oroszország nyugati határán már küszöbön állt Napóleon császár tervezett oroszországi hadjárata, I. Sándor cár gyors békekötést kívánt a törökökkel, hogy elkerüljön egy kétfrontos háborút.
A szerződés aláírása és tartalma
A béketárgyalások a bukaresti Manuc Fogadóban (románul: Hanul lui Manuc), a város legrégebbi szállodájában folytak, orosz részről Mihail Illarionovics Kutuzov tábornok, a moldvai orosz hadsereg parancsnoka, török részről Láz Aziz Ahmed pasa nagyvezír († 1819) között. Itt írták alá a békeszerződést 1812. május 28-án. Ratifikálására július 5-én került sor. Az aktussal hivatalosan is lezárult a hat éve tartó orosz–török háború, alig 13 nappal azelőtt, hogy Napóleon hadserege megindult Oroszország ellen.[2]
Az 1812-es békeszerződés rendelkezése szerint megkapta a Moldvai Fejedelemség területének keleti felét, azaz a Prut folyótól keletre eső, mintegy 110 km széles területsávot, a későbbi Besszarábiát. Mintegy 45 630 km2-nyi terület került így az Orosz Birodalom fennhatósága alá. Az Orosz Birodalom 1812-ben sikerrel tolta ki nyugat felé az Oszmán Birodalommal közös történelmi balkáni határvonalat, a Dnyeszter folyó helyett a Prut folyó képezte a határt. Ezekért a területi nyereségekért cserébe Oroszország lemondott az Oszmán Birodalom két vazallus fejedelemségéről, az ún. „Dunai Fejedelemségekről”, azaz Moldvának a Prut-tól nyugatra fekvő maradék területéről és a Havasalföldi Fejedelemség egészéről. Oroszország továbbá kereskedelmi jogokat szerzett a Duna folyóra.
A Kaukázuson túli régióban az Oszmán Birodalom az oroszok javára lemondott Grúzia nyugati területeire támasztott igényéről, cserébe visszakapta az ellenőrzést Ahalkalaki, Poti és Anapa városok fölött, melyeket a háború során orosz és grúz csapatok foglaltak el.[3]
A szerződés 8. cikkelye alapján fegyvernyugvás jött létre az első szerb felkelés (1804–1813) vezetőjével, Petrovics Gyorgye Karagyorgyével. Karagyorgye felkelő éllamalakulata, a „Forradalmi Szerbia” autonómiát kapott.[4]
Következmények
A szerződést orosz részről aláíró Kutuzov tábornagyot, a dunai orosz hadtest parancsnokát a szmolenszki csata után a cár 1812. augusztus 20-án az orosz haderő főparancsnokává nevezte ki, e minőségében 1812 decemberére – súlyos hadvezéri mulasztásai ellenére – győzelemre vitte a Napóleon elleni honvédő háborút.
A szerződést oszmán részről aláíró Láz Aziz Ahmed pasa nagyvezírt politikai ellenfelei bevádolták a szultán előtt, aki ennek nyomán 1812. szeptember 5-én inkompetencia (hozzá nem értés) címén leváltotta. Helyére Aziz Ahmed ellenségét és vádlóját, Hursid Ahmed pasát nevezte ki nagyvezírré.
Jegyzetek
- ↑ H.E. Stier (dir.). Großer Atlas zur Weltgeschichte (német nyelven), 119. o. (1984). ISBN 3141009198
- ↑ Robarts, Andrew. Bucharest, Treaty of, Encyclopedia of the Ottoman Empire (angol nyelven). Facts On File (2008). ISBN 978-0-8160-6259-1
- ↑ Russian Conquest of the Caucasus. Chapter V. (angol nyelven). London, New York, Bombay, Calcutta: Longmans, Green and Co. (1908)
- ↑ Ćirković, Sima. The Serbs (angol nyelven). Malden: Blackwell Publishing, 182. o. (2004)
