Ugrás a tartalomhoz

„Szabó Ervin (könyvtárigazgató)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎További információk: +{{A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetői}}
ezt honnan szedjük?
23. sor: 23. sor:
Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a [[Társadalomtudományi Társaság]] alelnöke. A ''[[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század]]'' című folyóiratban, a [[szociológia]] első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi [[munkásmozgalom]] kérdéseiről. Cikkeket írt a ''[[Neue Zeit]]'' német és a ''[[Mouvement Socialiste]]'' francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került [[Georges Sorel|Sorel]]lel, [[Karl Kautsky|Kautsky]]val, [[Franz Mehring|Mehring]]gel, [[Georgij Valentyinovics Plehanov|Plehanov]]val, majd 1904 végén [[Párizs]]ban [[Hubert Lagardelle|Lagardelle]]-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az [[első világháború]] éveiben súlyos betegsége ellenére az [[Antimilitarizmus|antimilitarista]] mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét ''Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban'' címmel már betegágyában fejezte be.
Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a [[Társadalomtudományi Társaság]] alelnöke. A ''[[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század]]'' című folyóiratban, a [[szociológia]] első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi [[munkásmozgalom]] kérdéseiről. Cikkeket írt a ''[[Neue Zeit]]'' német és a ''[[Mouvement Socialiste]]'' francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került [[Georges Sorel|Sorel]]lel, [[Karl Kautsky|Kautsky]]val, [[Franz Mehring|Mehring]]gel, [[Georgij Valentyinovics Plehanov|Plehanov]]val, majd 1904 végén [[Párizs]]ban [[Hubert Lagardelle|Lagardelle]]-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az [[első világháború]] éveiben súlyos betegsége ellenére az [[Antimilitarizmus|antimilitarista]] mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét ''Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban'' címmel már betegágyában fejezte be.


Egy erőszakos, [[terror]]tól sem mentes [[proletárforradalom]] híve volt. Részt vett annak a csoportnak ([[forradalmi szocialisták]]) a munkájában, amely megkísérelte [[Tisza István]] [[miniszterelnök]] meggyilkolását.<ref>{{cite web | url = http://tortenelemportal.hu/2010/10/hogyan-akarta-szabo-ervin-meggyilkolni-tisza-istvant/ | title = Hogyan akarta Szabó Ervin meggyilkolni Tisza Istvánt? | author = Szakács Árpád | date = 2010-10-29 | publisher = tortenelemportal.hu | accessyear = 2016 | language = magyar }}</ref>
{{forr|Egy erőszakos, [[terror]]tól sem mentes [[proletárforradalom]] híve volt.}} Részt vett annak a csoportnak ([[forradalmi szocialisták]]) a munkájában, amely megkísérelte [[Tisza István]] [[miniszterelnök]] meggyilkolását.<ref>{{cite web | url = http://tortenelemportal.hu/2010/10/hogyan-akarta-szabo-ervin-meggyilkolni-tisza-istvant/ | title = Hogyan akarta Szabó Ervin meggyilkolni Tisza Istvánt? | author = Szakács Árpád | date = 2010-10-29 | publisher = tortenelemportal.hu | accessyear = 2016 | language = magyar }}</ref>


{{csonk-szakasz}}
{{csonk-szakasz}}

A lap 2020. február 15., 02:03-kori változata

Ez a szócikk a szociológus és könyvtárigazgatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Ervin (egyértelműsítő lap).
Szabó Ervin
SzületettSchlesinger Sámuel Ármin
1877. augusztus 23.
Szlanica
Elhunyt1918. szeptember 30.[1] (41 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiSchlesinger Gyula, Pollacsek Lujza
Foglalkozásakönyvtáros,
újságíró
Halál okaspanyolnátha
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ervin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó Ervin, (szül. Schlesinger Sámuel Ármin, Szlanica, Árva vármegye, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1918. szeptember 30.[1]) társadalomtudós, könyvtáros, könyvtárigazgató, jogász, anarchoszindikalista forradalmár, a forradalmi szocialisták szellemi vezetője.[2]

Életpályája

1901-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója. 1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.

Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett annak igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első magyar változatát.[3]

Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.

Egy erőszakos, terrortól sem mentes proletárforradalom híve volt.[forrás?] Részt vett annak a csoportnak (forradalmi szocialisták) a munkájában, amely megkísérelte Tisza István miniszterelnök meggyilkolását.[4]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Családja

Bővebben: Polányi család

Schlesinger Sámuel Ármin néven született egy asszimiláns zsidó családban Schlesinger Gyula és Pollacsek Lujza fiaként. Unokatestvére volt Pór Ödön, Seidler Ernő, Polányi Károly és Polányi Mihály.[5]

Emlékezete

Könyvtárfejlesztő munkásságának elismeréseként előbb rövid időre 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején, majd 1946-ban is róla nevezték el a Fővárosi Könyvtárat, 1948-ban pedig a könyvtár előtti teret.[6] 1972 és 1991 között a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el a kiemelkedő tevékenységet végző könyvtárosok és levéltárosok munkáját. 1977-ben egy forint értékű bélyeg jelent meg emlékére Vagyóczky Károly tervezésében. 2010 szeptemberében egy jobboldali történészekből álló egyesület felvetette a könyvtár átnevezésének kérdését,[7] ami heves vitákat váltott ki.[8]

Művei

  • A magyar jakobinusok (Népszava, 1902)
  • Szindikalizmus és szociáldemokrácia (A Huszadik Század Könyvtára, 35. kötet, 1908)
  • A tőke és a munka harca In: Modern Könyvtár: Szociológia, politika (Athenaeum, 1911)
  • A Középeurópai Vámszövetség angol megvilágításban (1916)
  • Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban (Bécsi Magyar Kiadó, 1921)
  • Szabó Ervin válogatott írásai (Kossuth, 1958)
  • Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak gyűjteménye 1900–1918 (Könyvtárosok kiskönyvtára 1., 1959)
  • Szabó Ervin levelezése 1–2 (Kossuth, 1977–1978)
  • Hol az igazság? Tanulmányok (Magvető, 1977)
  • Szabó Ervin történeti írásai (Gondolat, 1979)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Szabó Ervin. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 11.
  2. ↑ Mekkora kommunista volt Szabó Ervin?, index.hu
  3. ↑ Barátné Hajdu Ágnes: A magyar ETO-kiadás munkálatai. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 16. évfolyam (2007) 2007/2
  4. ↑ Szakács Árpád: Hogyan akarta Szabó Ervin meggyilkolni Tisza Istvánt? (magyar nyelven). tortenelemportal.hu, 2010. október 29.
  5. ↑ Geni
  6. ↑ Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 421. o. ISBN 963-05-6410-6
  7. ↑ Miért viseli egy kommunista ideológus nevét a budapesti könyvtárhálózat?
  8. ↑ Lásd pl.: Balázs Eszter - Konok Péter: Szabó Ervin - Egy öntörvényű baloldali értelmiségi, Konok Péter: Az igazi Szabó Ervin - egy ismerős nevű ismeretlen, illetve Tamás Gáspár Miklós: A Szabó Ervin Könyvtár neve Archiválva 2010. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

További információk

  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_Ervin_(könyvtárigazgató)&oldid=22270492”