Ugrás a tartalomhoz

Friedrich Hölderlin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Hölderlin
1792-ben
1792-ben
Élete
Született1770. március 20.
Lauffen am Neckar
Elhunyt1843. június 7. (73 évesen)
Tübingen
SírhelyStadtfriedhof Tübingen
Nemzetiségnémet
SzüleiJohanna Christiana Gock
Heinrich Friedrich Hölderlin
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)kardal, dráma, regény
Irodalmi irányzatklasszicizmus
Fontosabb műveiHüperión
Empedoklész halála
Himnusz a szabadsághoz
Friedrich Hölderlin aláírása
Friedrich Hölderlin aláírása
Friedrich Hölderlin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Hölderlin témájú médiaállományokat.

Johann Christian Friedrich Hölderlin (Lauffen am Neckar, 1770. március 20.Tübingen, 1843. június 7.) német költő, a 18-19. század fordulójának egyetemesen is egyik legnagyobb lírikusa. Életművét – amely átmenet a romantika és a klasszicizmus irodalma között – a modern irodalmi tudat egyre jelentősebbnek ítéli.

Élete

[szerkesztés]

Egy württembergi kisvárosban, a Neckar folyó partjánál fekvő Lauffenban született, kispolgári család gyermekeként. Apja is, mostohaapja is korán meghalt. Édesanyja négy gyermekét veszítette el. A család gyászos komorsága nyomasztóan hatott Hölderlin kedélyvilágára is. Anyja papot szeretett volna nevelni belőle, hiszen ő is papleány volt.

A tübingeni egyetemen teológiát tanult, de mégsem a lelkészi hivatást választotta. Jobban érdekelte a filozófia és a költészet. Itt megismerkedett többek között Hegellel és Schellinggel, a kor kiváló filozófusaival. Együtt lelkesedtek Rousseau-ért és Kantért, a francia forradalom eszméiért.

Tanulmányai befejezése után házitanító volt, kezdetben a türingiai Waltershausenben, majd Jénában, 1796–1798-ban Frankfurt am Mainban egy Jakob Gontard nevű bankár négy gyermekénél. Itt szeretett bele élete egyetlen szerelmébe, a bankár fiatal, törékeny alkatú feleségébe, Susette Borkensteinbe, akit műveiben Diotimának nevez. Elragadtatott éveket töltöttek együtt a kölcsönös szerelem sugárzásában, amelyben egyébként nyoma sem volt a testi vonzalomnak: szerelmük mély, lelki kapcsolattá nemesült.

1799-ben lapkiadással próbálkozott; miután kísérlete kudarcba fulladt, ismét házitanítói állást vállalt, Svájcban, majd a franciaországi Bordeaux-ban. Elszakadása szerelmétől, magánya, sikertelensége, kortársai közönye egyre érzékenyebbé és sebezhetővé tették. 1802 júniusában tért haza kimerülten, ekkor halt meg rövid betegség után Susette. Ekkor jelentkeztek rajta a megbomlott lelki egyensúly első tünetei. A kórházi kezelések sem tudtak rajta segíteni. 1807-ben barátai súlyos elmebetegként egy tübingeni asztalosmester gyámságára bízták, aki élete végéig becsülettel gondozta.

Közel negyven évig élt itt, fennhangon deklamálva a Hüperion-t, közben hangosan beszélve, vitatkozva önmagával. Néha-néha verset is írt, ha ritka látogatói erre kérték, de ezeket már Scardanelli néven írta alá. Verseinek 1826-ban megjelent kötetét sem vette tudomásul, összes műveinek 1846-os kiadását sem érte már meg. 1843-ban meghalt.

Hölderlin-emlékmű Bad Homburgban

Költészete

[szerkesztés]

Költészete a klasszika és a romantika határán foglal helyet, de közelebb járunk az igazsághoz, ha művészetében a klasszicizmus kiterjedését és lezárását látjuk. Kortársai számára ezért volt idegen: a német klasszika óriásai, Goethe és Schiller a nyugodt, harmonikus kiegyensúlyozottságot hiányolták; a német romantikus költők első nemzedékében (Novalis és társai) viszont antikvitás-eszménye miatt nem talált eszmetársra.

Hölderlin rajongott az antik görögökért, a görög tájakért, a csodás szigetekért (pedig sosem járt Görögországban). Saját kora világából a hajdani athéni demokrácia eszméihez, héroszaihoz, isteneihez menekült. Számára valóban léteztek Hellász istenei.

Verseinek formájára az alkaioszi, aszklépiadészi strófák, disztichonok jellemzőek, később egyre inkább az ógörög kardal-költészet (pl. Pindarosz) formáját követő szabad, kötetlen ritmusok.

Művei

[szerkesztés]
  • Hyperion oder Der Eremit in Griechenland (1794) – (Hüperión) – regény
  • Tod des Empedokles (1799) – (Empedoklész halála) – dráma
  • Hälfte des Lebens (1805) – (Az élet felén) – vers

Magyarul

[szerkesztés]
  • Empedokles az Aetnán és kisebb költemények; ford. Hajnal Gábor; Juracsek Ferenc Ny., Bp., 1939
  • Novalis – Hörderlin válogatott költeményei; ford., bev. Rónay György; Franklin, Bp., 1943 (Kétnyelvű remekművek)
  • Versek; Lukács György: Hölderlin. Tanulmány; ford. Hajnal Gábor; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1948 (Új könyvtár)
  • Hüperión; ford., jegyz. Szabó Ede, utószó Görgey Gábor; Európa, Bp., 1958 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Versek / Empedoklész / Hüperión / Levelek; ford., vál. Bernáth István, ford. Szabó Ede, Hajnal Gábor, utószó Sükösd Mihály; Magyar Helikon, Bp., 1961
  • Friedrich Hölderlin versei; ford. Bernáth István et al., vál., szerk. Rónay György; Európa, Bp., 1980 (Lyra mundi)
  • Versek / Hüperión vagy A görögországi remete; vál. Rónay György, ford. Bernáth István et al.; Európa, Bp., 1993
  • Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770-1843) és Heinrich Heine (1797-1856) versei; ford. Bernáth István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)
  • Beat Furrer: A vakok. Opera Maurice Maeterlinck A vakok, Platon Barlanghasonlat, Friedrich Hölderlin és Arthur Rimbaud szövegeire; ford. Jánosy István et al.; s.n., s.l., 1997
  • Goethe, Hölderlin, Heine versei; vál., szerk. Lator László, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2005 (Sziget verseskönyvek)
  • Empedoklész halála; ford. Báthori Csaba; Napkút, Bp., 2011

Források

[szerkesztés]
  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák 10. évfolyama számára (Krónika Nova Kiadó KFT., Budapest, 2004)

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak