Ugrás a tartalomhoz

Hedvig lengyel királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Magic links bot (vitalap | szerkesztései) 2017. augusztus 26., 12:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
Hedvig
Magyarországi Hedvig
Lengyelországi Hedvig

Lengyelország királynője
Uralkodási ideje
1384 1399. július 17.
KoronázásaWaweli székesegyház, Krakkó
1384. október 16.
ÖrököseJagelló Erzsébet Bonifácia (1399–1399)
ElődjeI. (Nagy) Lajos
UtódjaII. (Jagelló) Ulászló
Életrajzi adatok
UralkodóházAnjou-ház (Capeting-dinasztia)
Született1374. február 18.
Buda
Elhunyt1399. július 17. (25 évesen)
Krakkó
NyughelyeWawel, Krakkó
ÉdesapjaI. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király (1326–1382)
ÉdesanyjaKotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő (1340 körül–1387)
Testvére(i)
HázastársaJagelló litván nagyherceg, II. Ulászló néven lengyel király (1351 körül–1434)
GyermekeiErzsébet Bonifácia (1399–1399)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hedvig témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szent Hedvig (lengyelül: Jadwiga Andegaweńska), (1374. február 18.Krakkó, 1399. július 17.), Lengyelország királynője és Litvánia nagyfejedelemnéje. Az Anjou-ház magyar királyi ágából származott. A Dunakanyar és Biecz korabeli lengyel királyi város védőszentje.

Életrajza

I. Nagy Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Apja halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára, illetve leendő férjére Zsigmondra szállt volna, mert I.Lajos a két országot egyben kívánta örökíteni. A lengyelek azonban követelték a királynő Krakkóban való tartózkodását, amit Mária magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül anyja, Kotromanić Erzsébet közbenjárása nyomán Hedvig örökölte a lengyel trónt. Hedviget 1384-ben koronázták meg, az oklevelek királyként említik, mert a kor hivatalos nyelve, a latin nem tett különbséget királynő és királyné közt, és nem lett volna egyértelmű, hogy uralkodóról van szó.

Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el még négyévesen, mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló Ulászló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.

Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?…. Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, ahol elérte a teológiai fakultás megindítását is a pápától. Biecz városában kórházat építtetett.

Leánya, Erzsébet Bonifácia szülését követő gyermekágyi lázba halt bele. A lányát négy nappal élte túl. Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Waweli székesegyház oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár a kanonizáció, illetve az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt – ahogy a lengyelek hívják, – Jadwiga tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta 1997. június 8-án, aki korábban már bíborosként a boldoggá avatásán szorgoskodott. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.


Gyermeke

Galéria

Ősei


Források

  • Lenarduzzi, Marie-Albane: Szent Hedvig magyarországi Anjou hercegnő, Lengyelország királynője, Ecclesia, Budapest, 2003. (Eredeti kiadás: Lenarduzzi, Marie-Albane: Sainte Hedwige. protectrice des nations, Pierre Téqui éditeur, Paris, 1999.)
  • Dümmerth Dezső (1982): Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest.
  • Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest. (ISBN 978-963-87437-2-5)
  • Török J. (1991): A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest.
  • White, K. E. (1993): Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest.

További információk


Kapcsolódó szócikkek


Előző uralkodó:
I. (Nagy) Lajos
Következő uralkodó:
II. Jagello Ulászló