Ugrás a tartalomhoz

Keresztes-Fischer Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kreamar (vitalap | szerkesztései) 2018. január 4., 21:26-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Életpályája: összevonás másik szócikk szövegével)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. január 4.) ezen a változaton alapul.
Keresztes-Fischer Ferenc
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1931. augusztus 24. – 1935. március 4.
ElődScitovszky Béla
UtódKozma Miklós
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1938. május 13. – 1944. március 22.
ElődSzéll József
UtódJaross Andor
Született1881. február 18.[1]
Pécs
Elhunyt1948. március 3. (67 évesen)[1]
Bécs
Párt
Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Halál okatüdőrák
Valláslatin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes-Fischer Ferenc témájú médiaállományokat.

Vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc[2] (Pécs, 1881. február 18. – Bécs, 1948. március 3.), ügyvéd, Baranya vármegye főispánja, Somogy vármegye főispánja, magyar politikus, miniszter.

Életpályája

A Baranya vármegyei értelmiségi római katolikus Fischer családban született. Édesapja, a polgári származású Fischer Ferenc (1852-1940), ügyvéd,[3] édesanyja, a nemesi származású krasznai Krasznay Margit (1863-1945) volt.[4] Apai nagyszülei Fischer Lajos (1823-1908), körjegyző,[5] és Ambrus Terézia voltak. Anyai nagyszülei Krasznay Mihály és Keresztes Mária voltak.

Tanulmányait részben Pécsett, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán végezte. 1907-ben ügyvédi irodát nyitott Pécsett, majd a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Az első világháború idején, a Hindenburg nevet viselő császári és királyi 69. gyalogezredben teljesített szolgálatot mint főhadnagy (1915-1918),[6] és több harctéri kitüntetést szerzett. Súlyos sebesülését követően leszerelték

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a kommunisták ártó működése ellen emelte fel szavát (később is fellépett miniszterként rendeletekkel a kommunista szerveződésekkel szemben), ami miatt a szocialista korszakban keletkezett lexikonok, történelemkönyvek későbbi szerepét, jelentőségét igyekeztek eltompítani.

1920-ban Pécs és Baranya szerb megszállása idején a nemzeti ellenállás mozgalmainak megszervezése fűződik nevéhez, ami miatt a megszálló szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerbiai Valjevóba internálták.[7]

1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja.

1929. június 13.-án vezetékneve elé felvette az anyai nagyanyának a vezetéknevét, és onnantól fogva "Keresztes-Fischer" lett.

1929. június 16.-án Horthy Miklós kormányzó, az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.

1931. augusztus 24-től 1935. március 4-ig belügyminiszter előbb Károlyi Gyula, majd Gömbös Gyula kormányában, közben országgyűlési képviselő volt.

A 3.600/1932. M. E. rendelet megszüntette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot, így az egészségügy a Belügyminisztérium irányítása alá került 1932-ben.[8] Keresztes-Fischer Ferenc reformtörekvései kiterjedtek a közegészségügyi területre is. Olyan közegészségügyi reformkoncepciót indított el, amelyet az utána következő belügyminiszterek (Kozma Miklós, Darányi Kálmán, Széll József) is követtek. E téren jelentős lépése volt, hogy 1932-ben felállították a Zöldkereszt szolgálatot.[9] Utóbbi a gyermekekkel kapcsolatos szociális és egészségügyi ellátási rendszer kiindulópontjává vált.[10] Ebben az időszakban épült ki a nemibeteg- és tüdőgondozó hálózat, a szűrővizsgálatok rendszere, és kórházak sorát létesítették. A fejlődés útját és lehetőségét villantotta fel a közegészségügyi mintakörzetek létesítése és működtetése.[11]

Keresztes-Fischer Ferenc 1936 januárjában felsőházi tag lett. Elnöke volt a Pénzintézeti Központnak is.

1937-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Önállósági Alap és Tanács, amelynek elnöke lett. Rendelettel szabályozta a köztisztviselők pártsemleges magatartását, kimondta az összeférhetetlenséget a nemzetellenes (szocialista, kommunista, hungarista) mozgalmakban való részvétellel, és betiltotta az egyes mozgalmak egyenruhájának a hivatalokban való viselését, valamint mindennemű szabadkőműves egyesület működését felfüggesztette. 1939. február 24-én törvényesen betiltotta a hungarista mozgalmat.[7] 1938. május 14-től 1944. március 22-ig ismét belügyminiszter volt az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, majd a Kállay-kormányban, valamint kétszer ideiglenesen ellátta a miniszterelnöki teendőket is: 1941. április 3-án, Teleki Pál halála után és 1942. március 7. és 9. között, Bárdossy László lemondását követően. A politikai rendőrséget közvetlenül ellenőrzése alatt tartotta, és személyesen irányította a bal- és jobboldali szélsőségesek (kommunisták, hungaristák) elleni rendőri fellépést. A második világháború idején, mint Horthy személyes környezetének tagja, a Bethlen-Kállay-féle konzervatív csoporthoz tartozott, az angolszász orientáció híve volt.

1944 tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként (náciellenes fölfogása és magatartása miatt) a Gestapo letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.[12]

1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi koncentrációs tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után – habár a magyar kormány kikérte mint „háborús bűnöst” – nem adták ki. Bécsben halt meg 1948. március 3-án, tüdőrákban.

Hamvait 1999-ben hazahozták, és október 9-én Pécsett ünnepélyesen újratemették.

Házassága

Feleségül vette granasztói Rihmer Margitot (1879-1961), granasztói Rihmer Elek (1842-1901) és Adler Albertina (1852-1939) lányát.

Jegyzetek

  1. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ 1929-ig Fischer Ferencnek hívták, 1929-ben vitézi címet kapott
  3. ↑ familysearch.org Fischer Ferenc gyászjelentése
  4. ↑ familysearch.org Fischer Ferencnl Krasznay Margit gyászjelentése
  5. ↑ familysearch.org Fischer Lajos gyászjelentése
  6. ↑ Dunántúl Évkönyve, Pécs, 1931
  7. ↑ a b Országgyűlési Almanach 1940. / 218. Arcképek: Keresztes-Fischer Ferenc
  8. ↑ Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 42. o.  
  9. ↑ Gayer Gyuláné: A Zöldkereszt a „produktív” szociálpolitikai koncepció része,Alkohológiai Füzetek, 12. sz., 11-38.
  10. ↑ Hahn Géza: A magyar egészségügy története. Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Bp., 1960. 121. o.
  11. ↑ Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 43-44. o.  
  12. ↑ Magyar Nemzet 1998. november 5.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keresztes-Fischer_Ferenc&oldid=19478699”