Burgenlandi horvátok
Burgenlandi horvátok (horvátul: Gradišćanski Hrvati, IPA:ɡradiʃtɕanski hrʋaːti) horvát etnikai csoport, akik Burgenland tartományban, Nyugat-Magyarországon ill. Pozsonyban élnek és gradišćei nyelvet beszélnek.
Neveik
Először nyugat-magyarországi horvátok-nak, vagy fehérhorvátok-nak nevezték. Németül Wassercroaten volt a nevük, saját nyelvükön ezt Belihrvati-ként fordították. A fehérhorvát név azonban megtévesztő, ugyanis a középkorban a mai Szlovákia és Csehország területén élt egy fehérhorvát nevű népcsoport, de a hasonló név ellenére a tudósok egy része nem tartja a mostani horvátok közvetlen rokonainak.
Történetük
Horvátok betelepülése
A 16. században kb. 100 000 horvát érkezett a mai Burgenland területére. A burgenlandi horvátok az 1530-as években érkeztek Kordun, Lika, Gornji Kotar, Una, Velebit vidékeiről, valamint részint Boszniából. Egy évtizeddel később Szlavóniából is vándorolnak ide emberek. Az előbbiek a čakav, míg az utóbbiak a štokav nyelvjárást beszélik. Pásztorháza község oklevél említi őket első alkalommal 1577-ben. A vándorlás oka a török háborúk volt.
A veszélyeztetett vidékekről új élet kezdete reményében érkeztek, mint "új ember". Az őket fogadó gróf Erdődy és a gróf Batthyány szintén rendelkezett horvátországi és Nyugat-magyarországi birtokkal. Ők népesítették be a Oszmán Birodalom melletti határvidéket. A horvátok mellett ekkor érkeztek német telepesek is, és kialakult a mai etnikai struktúra is.
A horvátok kisebb csoportja tovább költözött egészen a Bécstől keletre lévő Morva-mezőig, őket morva-mezői horvátoknak hívják. A csoport azonban az 1950-es évekre teljesen asszimilálódott.
A saját anyanyelvüket a szülőhazától elszakadva használták egészen a 19. század végéig. Újból csak a közlekedés fejlődésével alakult ki nagyobb érdeklődés és kulturális kapcsolat a horvátok között. A magyarosítási politika szűk lehetőséget adott a kapcsolatok fenntartására. 1907-ben került sor az új iskoláztatási törvény a Lex Apponyi bevezetésére. Ettől kezdve az alapfokú tanintézményekben is magyart tanítottak és a magyar tanárok igyekeztek kinevelni a gyerekekből a nemzetiségi tudatot. Az 1910-es népszámlálás alapján 110 helységben volt horvát népcsoport, ebből 60 római katolikus egyházú, 150 népiskolát és majd ennyi papot írtak össze.
Burgenland megalakulása
.jpg)
Az 1919-es Saint-germaini békeszerződés alapján Ausztria megkapta Moson vármegye, Sopron vármegye, Vas vármegye nyugati szélét. A horvátok által lakott terület kettészakadt a magyar és az osztrák oldalra, nagyobb tömb Ausztriában került. Megközelítőleg 50.000 fős lakosság került Ausztriához. A békeszerződés előírt a kissebségek védelmét, a nemzetiségi nyelv tanítását az iskolákban. A valóságban azonban megindult a németesítés, és sokan vallották magukat németnek. 1929-ben megalakult a horvát Kulturális Egyesület (horvátul: Hrvatsko kulturno društvo, (németül: Kroatischer Kulturverein), amely a közhivatalokban erős érdekérvényesítő volt, lelkesítette a politikai pártokat. Alapvetően megváltozott a helyzet azonban a nyugat-magyarországi horvátokkal. Korábban egy közösséget alkottak a németül beszélő lakossággal, ami megfordult és magyar közösség vette őket körül. A Soproni népszavazásnál a horvátokat kettős célok vezérelték. A gazdák a csatlakozás ellen, míg a piacaikat féltő kereskedők és mellékterméket előállítók a csatlakozás mellett voltak. Az 1923-as népszavazásokat követően a határmódosítás során azonban a horvát lakosságú Szentpéterfa, Narda, Horvátlövő visszakerült Magyarországhoz.
Ausztriában a magyar nyelv kötelező tanulását a felváltotta a német nyelv oktatása. A horvát nyelvű és kevert nyelvű iskolákat a kicsiny és szegény önkormányzatok nem tudták fenntartani, ezért egyre több iskolát tartományi iskolával vontak össze. Így egyre kevésbé tudtak horvátul beszélő tanárt választani, a kötelező német mellett heti 5 órában tanultak csak anyanyelvet. Az asszimilációt erősítette a közepesnél magasabb végzettségű állások betöltésekor a német nyelv használata. A szociáldemokrata vezetésű önkormányzatok mind jobban hagyományos iskolájukat állami kezelésbe adták. A nyelvhasználatért folytatott harcnak csak a felszíne a tanári állások betöltése.
Nemzetiszocializmus idején
A trianont követő időszak gazdaságilag hanyatlást hozott Ausztriának, a magyarországinál sokkal nagyobb problémákkal, éhezéssel, kivándorlással. Az 1933-1945 közötti időszak két részre osztotta a horvátságot, egyik csoport inkább szeretett volna Magyarországhoz tartozni, a másik csoport új lehetőséget látott a Harmadik Birodalomban. Ezzel szemben a kisebbségek elnyomása követte az Anschlusst.
A II. világháborút követően
A II. világháborút követő időszak megerősítette a horvát kisebbség újjáéledő politikai és kulturális életét. A nácik asszimilációs politikáját felváltotta a gazdaság fejlődésével együtt a nyelv és kultúra virágzása. 1946-ban Lorenz Karall jelentős szerepet töltött be a népcsoport tudatformálásában, hiszen ő horvátként Szabadbárándról lett Burgenland vezetője. Akkoriban számos ellenséges vitát folytatott a kulturális egyesület és a szociáldemokrata többségű polgármesterek között a tisztán pártpolitika alapon, horvátellenességből hozott iskolákat érintő kérdésben. A horvátok többsége Karalban látta az Osztrák Néppárt (ÖVP) legjobb vezetését. 1947-ben Egyetem Horvát Kör alakítottak a horvát diákok (horvátul: Hrvatski akademski klub).
Horvátország önállóságával az öntudat is megerősödött, hogy immár saját hazát alkotó közösség részei lehetnek.
Jelenleg 25.000 és 30.000 fő közé teszik a burgenlandi horvátságot. Ide számítják mindazokat is, akik munkájuk vagy élethelyük révén ma már az ország különböző pontjain, de főleg Bécsben élnek.
Burgenland 7 járása közül 6-ban találunk horvát lakosú települést, de egyik járásban sem alkotnak többséget. A legnagyobb arányban a Kismartoni járásban és a Felsőpulyai járásban élnek. Csajta községben például az arányuk 73 %, míg a németeké csak 20 %.
2003-ban adták ki a Burgenlandi horvát nyelv nyelvtana című könyvet.[1]
Média
Mind a mai napig megjelenik az 1910-ben alapított Hrvatske novine hetilap, amely ma már ismét a határ mindkét oldalán lévő horvátság életét, eseményeit bemutatja.[2]
A burgenlandi ORF televízió 1990 óta, ma már heti rendszerességgel Dober dan Hrvati címmel félórás műsort sugároz. Az Osztrák Rádió burgenlandi stúdiója naponta jelentkezik tematikus magazin műsorral a horvát kisebbség számára.[3]
Közösségek
- Štojok a legdélibb csoport, akik Pinkócon, Újhegyen és Pásztorházán élnek. A nevüket arról kapták, hogy što nyelvjárásban beszélnek, pontosabban što-čakav nyelvjáráskeverékben. További két kisebb csoportjuk él Hármasfalun (Bándol településrésze) és Oláhciklényen ill. Magyarországon Nardán, Felsőcsatáron, Horvátlövőn és Szentpéterfán.
- Vlahok a štojok és a dolinacok közti területen élnek. Vlah falvak: Bándol, Szabar (Bándol településrésze), Óhodász, Csém, Incéd, Kulcsárfalu, Csajta, Füsthegy-Sirokány; Hármasfalu (Bándol településrésze) és Oláhciklény.
- Dolinacok, a vlahok és a poljanok közti területen, Borosd, Répcesarud-Alsópulya, Ligvánd (Szabadbáránd településrésze), Füles, Gyirót (Füles településrésze), Sopronudvard (Répcesarud-Alsópulya településrésze), Pervány (Répcesarud-Alsópulya településrésze), Szabadbáránd, Borisfalva (Szabadbáránd településrésze), Malomháza, Langató (Szabadbáránd településrésze) és Császárfalu ill. Magyarországon Und községekben.
- Poljanok a dolinacoktól északra élnek az alábbi falvakban: Sopronkertes, Darufalva, Selegszántó, Zárány, Kelénpatak, Cinfalva, Vulkapordány, Darázsfalu, Oszlop, Szarvkő, Büdöskút és Völgyfalva.
- Hacok a legészakibb közösség. A Fertő tótól északra élnek az alábbi falvakban: Pándorfalu, Mosonújfalu és Lajtakörtvélyes, ill. Szlovákiában Pozsony három kerületében: Dunacsún, Horvátjárfalu, Dévényújfalu.
Nyelv
Irodalom
- UJEVIĆ, Mate, 1934, Gradišćanski Hrvati, 2. Auflage. Zagreb (Jeronimska knjižnica 426).
- BENČIĆ, Nikola, 1985, Novine i časopisi Gradišćanskih Hrvatov, Željezno (Knjiga XXXVIII Hrvatskoga štamparskoga društva).
- BENČIĆ, Nikola, 1998, Književnost Gradišćanskih Hrvata od XVI. stoljeća do 1921, Zagreb (Prinosi za povijest književnosti u Hrvata. Autori i djela, knjiga VII.).
- BREU, Josef, 1970, Die Kroatensiedlung im Burgenland und den anschlieβienden Gebieten, Wien: Verlag Franz Deuticke.
- HOLZER, Werner / MÜNZ, Rainer, 1993b, “Landessprachen: Deutsch, Kroatisch und Ungarisch im Burgenland”, in: Holzer/Munz 1993a, 19–85.
- KINDA-BERLAKOVICH, Andrea Zorka, 2003, “Gradišćanskohrvatski prema hrvatskom standardu”, in: Neweklowsky, Gerhard (ed.), Bosanski-hrvatski-srpski. Aktuelna pitanja jezika Bošnjaka, Hrvata, Srba i Crnogoraca, Wien, 111–122 (Wiener slawistischer Almanach, Sonderband 57).
- NYOMÁRKAY, István, 2000, Kroatističke studije. Zagreb: Matica hrvatska.
- NYOMÁRKAY, István, 2005, Rukopisne prodike iz Pannonhalme. Željezno / Eisenstadt: Znanstveni Inst. Gradišcanskih Hrvatov / Wissenschaftl. Inst. d. Burgenländ. Kroaten (Biblioteka gradišćanskohrvatske studije 4).
- SUČIĆ, Ivo (glavni urednik) 2003. Gramatika gradišćanskohrvatskoga jezika, Željezno: Znanstveni institut Gradišćanskih Hrvatov.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gradišćanski Hrvati című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben az Burgenlandkroaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Könyv kiadása
- ↑ Croat in Austria, (Horvátok Ausztriában). The Euromosaic study honlapja. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
- ↑ Fernsehen und Radio. ORF Burgenland honlapja. (Hozzáférés: 2010. június 8.)