Szibériai maréna

Szibériai maréna
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Rend:	Lazacalakúak (Salmoniformes);
Család:	Lazacfélék (Salmonidae);
Alcsalád:	Marénaformák (Coregoninae);
Nem:	Coregonus;
Faj:	C. pidschian;
Tudományos név
	Coregonus pidschian; Gmelin, 1789
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szibériai maréna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai maréna témájú médiaállományokat és Szibériai maréna témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2011. március 27.) ezen a változaton alapul.

A szibériai maréna (Coregonus pidschian) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A szibériai maréna élőhelye Alaszka, Szibéria Észak-Oroszországig, Finnország és Norvégia északi tájai; Svédország középső tájai és a lengyel partvidék; az Alpokban a Genfi-tó, a Thuner-tó („kis talajmaréna”), Bodeni-tó, Ammer-tó, Chiem-tó („Kilch”).

Megjelenése

Alakja: A hal teste karcsú, heringszerű (a puffadt, erősen felfúvódott hasú példányok nagy mélységből valók), feje kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szemei nagyok. Szűk szájnyílása csak a szem elülső széléig nyúlik, alsó állású; felső állkapcsa viszonylag keskeny és hosszú. Az első kopoltyúíven 15-29 (többnyire körülbelül 20) igen rövid kopoltyútüske van.

Színezete': Hátának színezete a kékeszöldtől az olíváig változik, oldala és hasa ezüstösen csillogó.

Mérete: Testhossza 15-35 centiméter (Alpok), maximum 50 centiméterig.

Életmódja

E halfaj északi elterjedési területének képviselői vándoralakok, ívás idején felfelé úsznak a folyókban; a déli részeken állandóan a folyókban, illetve tavakban élnek. Az említett alpesi tavakban mélyvízi halak, csak ívás idején és az őszi hónapokban jönnek valamivel közelebb a felszínhez.

Tápláléka apró talajlakók, de kevés planktont is fogyaszt.

Szaporodása

Az ívás ideje élőhelyüktől függően erősen változó; gyakran már nyáron, többnyire mégis szeptember és január között ívnak. A fiatalok 3-4 évesen ivarérettek.

Forrás

Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8