Ugrás a tartalomhoz

Mariner–5

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mariner–5
ŰrügynökségJet Propulsion Laboratory
GyártóJet Propulsion Laboratory
Típus
Indítás dátuma1967. június 14.
Indítás helyeCape Canaveral Launch Complex 12
HordozórakétaAtlas SLV-3 Agena-D
Tömeg244,9

COSPAR azonosító1967-060A
SCN02845
SablonWikidataSegítség

Mariner–5 az amerikai Mariner-program ötödik űrszondája, sikeres Vénusz-szonda.

Küldetés

[szerkesztés]

A NASA 1967-ben az indítási ablakban állította pályára. Eredetileg a Mariner 4 tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a Vénusz felé indították. Fő cél a Vénusz légkörének és környezetének vizsgálata.

Jellemzői

[szerkesztés]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; COSPAR: 1967-060A. Kódszáma: 2845.

1967. június 14-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Felépítése

[szerkesztés]

Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,27, magassága nyitott állapotban 5,49 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 244,9. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, 17 640 szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy |2,9 méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

Programja

[szerkesztés]

Június 20-án pályakorrekciót hajtottak végre. Október 19-én 4094 kilométernyire közelítette meg a bolygót. A Föld távolsága ekkor 340 millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda Nap körüli, heliocentrikus pályára állt. Az aktív kapcsolatot 1967. december 4-én megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.

Műszerezettsége

[szerkesztés]

Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak.

  • ultraibolya fotométerek három színben,
  • mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
  • vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
  • háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére.
  • ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
  • plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Mariner 5
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–5 témájú médiaállományokat.

Források

[szerkesztés]

Elődje:
Mariner–4

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–6