Ugrás a tartalomhoz

Nevermore (festmény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nevermore (Nevermore)
MűvészPaul Gauguin (1897)
Műfajakt
Magasság96 cm
Szélesség130 cm
MúzeumCourtauld Gallery
GyűjteményCourtauld Institute of Art
TelepülésLondon
Katalógusszám
  • 558 (Gauguin: I Catalogue)
  • 380 (L'opera completa di Gauguin)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Nevermore témájú médiaállományokat.

A Nevermore (Soha már) Paul Gauguin festménye, amely a londoni Courtauld Gallery gyűjteményének része.

Keletkezése

[szerkesztés]

A fekvő aktot ábrázoló képet 1897 februárjában, Tahitin tett második, utolsó útján festette Gauguin. A fehér európai férfi közönségnek szánt, érzéki, fekvő aktnak hosszú művészi hagyománya volt már akkor, de Gauguinnak sikerült a régi témát egzotikummal fűszereznie, ahogy egy barátjának írta, „bizonyos régen eltűnt barbár luxussal” felruháznia. A nyugtalanító képen egyszerre jelenik meg a szépség és az erotika, valamint a kényelmetlenség érzete. A fiatal lány nem pihen az ágyon, hanem inkább aggodalmasan figyel a háttérben, gonosz szellemként feltűnő rejtélyes alakokra és madárra. A modell Gauguin 15 éves szeretője, Pahura volt.[1]

A festmény emlékeztet Édouard Manet Olympia című aktjára, amelyet Gauguin csodált, de a figurát övező folyamatos, tiszta kontúrvonal elüt az impresszionista mesterek ecsetkezelésétől.[2]

A festmény címe Edgar Allan Poe A holló című versére utal. A madár berepül a vers alanyának szobájába, aki beleőrül kedvese elvesztésébe, és mindenre, amit a fiatalember felvet, egyetlen szóval válaszol: nevermore (soha már). Az értelmezést erősíti az ablak mögötti szegélyen ülő madár is.[1] Gauguin egy levelében más magyarázatot adott a madárnak, amely szerint az nem Poe hollója, hanem „az ördög figyelő madara”.[2]

Az A hollóból áradó veszteségérzés esetleg megfeleltethető Gauguin illúzióvesztésének, amit az okozott, hogy felismerte, Tahiti nem az általa várt érintetlen paradicsom, mert a francia gyarmatosítók tönkretették egykori kultúráját. Ez azonban nem akadályozta meg a művészt abban, hogy maga is éljen a gyarmatosítók előjogával, és tizenéves lányokat vegyen maga mellé ágyasnak.A festmény Samuel Courtauld ajándékaként, 1932-ben került a galéria gyűjteményébe.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Courtauld Institute of Art: Nevermore. Courtauld Institute of Art. Hozzáférés ideje: 2024. április 10. 
  • Gauguin: Nevermore. Gauguin.org. Hozzáférés ideje: 2024. április 10.