Ugrás a tartalomhoz

Párutca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párutca (Párovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
RangNyitra városrésze
Első írásos említés1113
Körzethívószám00421 (0) 31
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′ 32″, k. h. 18° 02′ 08″48.292184°N 18.035431°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 32″, k. h. 18° 02′ 08″48.292184°N 18.035431°E
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Szent István király temploma

Párutca (szlovákul: Párovce) Nyitra városrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Korábban önálló település.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitra óvárosa mellett, a várdombtól délnyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A Szent István templom körüli régészeti leletek alapján a 8. századtól létezett itt település.[1]

A település a középkorban kezdetben Nyitra várának tartozékaként királyi birtok volt, ahová a 11. században zsidó lakosság települt. 1113-ban mons Judeorum néven a zobori apátság birtokaként említik először. 1248-ban szintén zsidó településként említik castrum Judeorum néven.[2]

1343-ban Parulcha néven szerepel írott forrásban.[3] A 14. században a Hontpázmány nemzetség birtoka volt, majd a Babothy és gróf Cseszneky családok szerepelnek a falu birtokosaként. 1423-ban Parulcha-i Bubal (dictus) László feleségét említik.[4] A 13-15. században megyei vám és sóraktár volt itt, illetve a 16. századig megyei gyűlések színhelye. A 16. században a Ferenc rendiek halastava a település területén volt, melyért cserébe a ferenceseknél temették halottaikat.[5]

1703-ban a kuruc hadak égették fel.[6] A 18. század első felében Morvaországból érkező zsidók telepedtek le a községben, ezzel a település zsidó jellege tovább erősödött. 1752-ben földesurai az Almássy, Bossányi, Dezsericzky, Huszár, Kereskényi, László, Szőllőssy, Tarnóczy, Uzsovics és Vladár családok, illetve a nyitrai káptalan és a piaristák.[7] Első zsinagógája 1766-ban épült, majd 1818-ban újat építettek. Rabbiképző iskolája is nevezetes volt. 1831-ben a kolera pusztított, aminek összesen 155 áldozata volt itt. 1848-ban és 1850-ben is magas volt a járványok áldozatainak száma, összesen 109.[8] 1872-ben létesült Rapp gépgyártó üzeme, melyet 1877-ben vásárolt meg a Weiss-Verő család. Ezt 1888-ban öntödével bővítették. 1883-ban jött létre a Párutcai Kereskedelmi Bank és az Önkéntes Tűzoltó Egylet.[9]

A falu 1786-tól Parucza, 1873-tól Párutca néven ismeretes. 1886-óta Nyitra város része.

A zsidó bevándorlók legnépesebb csoportja a 19. század végén érkezett a településre. Zsinagógáját 1903-ban újították fel. A második világháború idején a fasiszta Szlovák állam zsidóüldözéseinek következtében a párutcai zsidóság szinte teljes egészében megszűnt létezni, lakóházaikat és a zsinagógát a háború után lebontották. Az egykori község egyetlen fennmaradt épülete a Szent István templom, melyet a szocializmus évtizedeiben épített panelházak vesznek körül.

Vályi András szerint „PARUCZA. Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Nyitrához közel, mellynek filiája, határja jól termő.”[10]

Fényes Elek szerint „Parutsza, vegyes tót-zsidó f., Nyitra vmegyében, mintegy külvárosa Nyitrának, 985 kath., 1500 zsidó lak., synagógával. Van szőlőhegye. F. u. több közbirtokosok”[11]

A faluhoz tartozott Súdol, melyet 1248-ban Sedew formában említenek.[12] 1562-ben Sydo, 1641-ben Sudeo alakban szerepel. 1728-tól a párutcai szőlőhegy lett, melyen 1763-ban emeltek Orbán kápolnát.

Népessége

[szerkesztés]

A 19. század közepén 2485 lakosából 1500 zsidó volt.[13]

1872-ben 2931 lakosa élt 234 házban, és a vármegye legnagyobb faluja volt.

1880-ban 1253 szlovák és 324 magyar anyanyelvű lakosa volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent István király tiszteletére szentelt templomát, mely Szlovákia egyik legrégibb eredetű műemlék épülete, a 11.12. században román stílusban építették. Az eredeti építményből azonban kevés maradt fenn, mivel a törökdúlás idején lerombolták. Az egyhajós templomot 1720-ban Mattyasovszky László püspök barokk stílusban építtette újjá,[15] tornyát is ekkor emelték. Barokk oltára szintén 18. századi. A sekrestye és a kórus 1907-ben épült. Az 1950-es évek végén végzett régészeti feltárásakor hajójában sírokra bukkantak.[16] A templom jelenleg a görögkatolikusoké.
  • 1913-ban épített transzformátorháza ipari műemlék.
  • A zsidó temető az egykori falu déli részén fekszik. Holokauszt emlékművét 1951-ben emelték.
  • Városi park. A várdombtól nyugatra elterülő, 20 hektáros park legrégibb, északi részét még a 19. század közepén létesítették. Bejáratánál Finta Sándor szobrászművész 1918-ban felavatott Hősök emlékműve. A városi strandfürdő a park középső részén fekszik, medencéi felől szép kilátás nyílik a várra. A park déli részén két tó, a Kis- és a Nagy-Hangócka terülnek el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Marián Zemene 1977: Krátke dejiny obcí pripojených k Nitre. In: Juraj Fojtík (zost.): Nitra. Bratislava, 130.
  2. Richard Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislava, 67 No. 69/14.
  3. Georgius Fejér: CDH IV/2, 459; Gergelyi Ottmár 1965/34.
  4. DLDF 90696
  5. Czeizel Gábor 1911: A Szent-Ferenc-rendiek Nyitrán. Nyitra, 13.
  6. Borovszky Samu 1899, 595-596.
  7. ŠA Nitra, ŽN I, Conscriptio 1752, proc. Nittriensis, 266-279.
  8. Chrenóczy-Nagy József 1876: A cholera Nyitra megyében 1831-1874-ig. Nyitra, 2. táb.: 52.
  9. Nyitrai Lapok - Neutra-Trenchiner Zeitung 1888/11.
  10. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  11. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  12. Ján Stanislav 1947: Slovenský juh v stredoveku I. Martin, 337.
  13. Fényes
  14. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara
  15. Václav Mencl 1937: Stredoveká architektúra na Slovensku. Praha-Prešov, 137.
  16. Szénássy Árpád: Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona, I. kötet; KT Lap- és Könyvkiadó, Komárom, 2002; ISBN 80-8056-317-9

Források

[szerkesztés]
  • Barteková, A. 2014: Kostol sv. Štefan v Nitre-Párovciach. Musaica 28, 163-189.
  • Fusek, G. - Zemene, M. R. 1998 (zost.): Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 237-240.
  • Grünvald Fülöp 1963 (szerk.): Magyar-Zsidó oklevéltár 7. 1725-1748. Budapest, 766-767.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]