Ugrás a tartalomhoz

Váratlan (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Váratlan
(Suddenly)
1954-es amerikai film

Sterling Hayden Shaw seriff szerepében
Sterling Hayden Shaw seriff szerepében
RendezőLewis Allen
ProducerRobert Bassler
Műfaj
ForgatókönyvíróRichard Sale
FőszerepbenFrank Sinatra
Sterling Hayden
ZeneDavid Raksin
OperatőrCharles G. Clarke
VágóJohn F. Schreyer
Gyártás
GyártóLibra Productions Inc.
Ország Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínKalifornia
Játékidő75 perc
Forgalmazás
ForgalmazóEgyesült Államok United Artists
BemutatóEgyesült Államok 1954. október 7.
Korhatár12 II. kategória (F/2616/J)
Bevétel1 400 000 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Váratlan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Váratlan (eredeti cím: Suddenly) egy 1954-es amerikai film, amelyben egy Frank Sinatra által megszemélyesített bérgyilkos le akarja lőni az amerikai elnököt. A film forgatókönyvét Richard Sale írta, rendezője Lewis Allen. A film noir műfajába tartozó Váratlan forgalmazója a United Artists.

1954. október 7-én mutatták be az Egyesült Államokban, európai premierje tizenegy nappal később volt Nagy-Britanniában.

A film 1,4 millió dolláros bevételt ért el.[1]

A cselekmény

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

A film a kaliforniai Váratlan (=Suddenly) városában játszódik. A békés kisváros seriffje, Tod Shaw üzenetet kap távírón, hogy délután ötkor megáll a településen a máskor csak áthaladó expressz, és leszáll róla az amerikai elnök, aki egy közeli birtokra utazik.

Az állomás közvetlen közelében lakó Benson-házhoz három FBI-ügynök érkezik, akik azt mondják az otthon lévő nagyapának, Pop Bensonnak, lányának, Ellennek és Pidge-nek, a nő kisfiának, hogy az elnök érkezéséig ott maradnak, nehogy valaki rálőhessen a politikusra az ablakból. Amikor a seriff és Dan Carney, a titkosszolgálat ügynöke megérkezik a házba, a három "ügynök" fegyvert ránt: Carneyt lelövik, Shaw-t megsebesítik a karján.

Kiderül: John Baron bérgyilkost azért fogadták fel, hogy megölje az elnököt. Baron leküldi egyik emberét a kisvárosba, hogy nézzen körül, de a rendőröknek gyanús lesz, és miután rálő egyikükre, őt is lelövik. A házban minden kész a merényletre: egy fémlábú asztalt csavaroztak az ablak elé, arra pedig egy állványt rögzítettek a távcsöves puskának. Közben megérkezik a korábban kihívott tévészerelő, Jud, akit szintén túszul ejtenek. Pidge a történések alatt végig a játékpisztolyával játszik, ám amikor megtalálja nagyapja revolverét, azzal tér vissza a szobába. A banditák nem veszik észre a cserét. A seriff megpróbálja meggyőzni a bérgyilkost, hogy ne várja meg az elnöki vonatot, hanem inkább meneküljön el a gyilkosságért kapott előleggel, mert nem fog tudni megszökni a hatóságok elől. Baron elutasítja, és miközben visszaemlékezik háborús élményeire, nyilvánvalóvá válik, hogy pszichopata, vagyis elsősorban nem a pénzért, hanem élvezetből öl.

Miközben Jud a tévét szereli, rögzít egy elektromos kábelt a fémasztalhoz. Baron társa odalép az asztalhoz, hogy belenézzen a puska távcsövébe, majd amikor az áram megcsapja, ujja rátapad a ravaszra, és görcsös rángásokkal kilövi az egész tárat. A rendőrök az állomásról viszonozzák a tüzet. Baron lelövi a tévészerelőt, majd az érkező vonat hangjára odalép a fegyver mögé, hogy teljesítse a megbízást, a vonat azonban nem áll meg. Ekkor Ellen Benson, apja fegyverével, meglövi a bérgyilkost, majd Shaw is rálő.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereposztás

[szerkesztés]
Szereplő Színész
John Baron Frank Sinatra
Tod Shaw Sterling Hayden
Peter "Pop" Benson James Gleason
Ellen Benson Nancy Gates
Pidge Kim Charney
Dan Carney Willis Bouchey
Bart Wheeler Christopher Dark
Benny Conklin Paul Frees
Jud Kelly James O'Hara

Az üzenet

[szerkesztés]
A kanapén a túszok, mögöttük a bérgyilkos
  • A film kilenc évvel a második világháború után, a hidegháború elején készült és játszódik. Ellen, mivel férje meghalt a fronton, pacifista. Gyűlöli a háborút és a fegyvereket, nem engedi a fiát a moziba háborús filmet nézni, és még azt sem akarja, hogy Pidge-nek játékfegyvere legyen. Kétségei vannak afelől, hogy az embernek fel kell-e áldoznia magát valamilyen jó ügyért, ha a szükség úgy hozza. Shaw és Pop Benson azonban azon az állásponton van, hogy mindenkinek képesnek és késznek kell lennie megvédenie önmagát és hazáját. Amikor Ellen lelövi Baront, ezt a nézetet fogadja el.
  • A fegyverviselés amerikai tradíciójáról is szól a film. Az üzenet, miszerint a fegyver a rossz ember kezében gonosz, a jó ember kezében nemes célt szolgál, többször is elhangzik. Mielőtt Shaw megveszi a játékpisztoly a kisfiúnak, tréfásan megkérdezi, ki akarja-e rabolni a benzinkutat. A fiú azt mondja: "Dehogy rabolnám ki a benzinkutat, egy fenét. Én lennék a seriff. Elkapnám a rablókat meg a marhatolvajokat, pont úgy, mint te." (Film: 3.15-3.20) Később Shaw ezt mondja Pidge anyjának: "Ellen, a gyereknek meg kell tanulnia, hogy a pisztoly nem szükségszerűen rossz. Csak attól függ, ki használja." (Film: 5.10-5.15) Ennek ellentéteként a bérgyilkos így fogalmaz, hogy "A pisztolytól élet-halál ura vagy. Kellemes érzés élet-halál urának lenni. (...) Pisztoly nélkül semmi sem vagyok. Semmim sem volt, míg nem volt pisztolyom. Mikor először kézbe vettem, és megöltem egy embert, tisztelni kezdtem magam. Valaki lettem." (Film: 1.05.25-1.06.00)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. IMDB:Váratlan (1954). (Hozzáférés: 2012. április 3.)

Források

[szerkesztés]