Ugrás a tartalomhoz

Méheskert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Méheskert (Stupinii Prejmerului, Rohrau)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségPrázsmár
Rangfalu
KözségközpontPrázsmár község
Irányítószám507166
SIRUTA-kód41694
Népesség
Népesség426 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 25° 49′ 09″45.717627°N 25.819137°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 25° 49′ 09″45.717627°N 25.819137°E
SablonWikidataSegítség

Méheskert (románul: Stupinii Prejmerului, németül: Rohrau) falu Romániában, Brassó megyében. Közigazgatásilag Prázsmár községhez tartozik. Egyes források Prázsmári méhkertek néven említik.[2]

Fekvése

[szerkesztés]

Brassó megye keleti határán fekszik, községközpontjától, Prázsmártól 3 kilométerre keletre, a DN10-es főút mellett. Brassótól való távolsága légvonalban 18 km.

A falu területe 31 hektár, és 473 hektár mezőgazdasági terület tartozik hozzá.[3]

Története

[szerkesztés]

1749-ben utalnak rá először („a Prázsmári határon egy Méheskertben”).[4] Az 1910-es népszámlálásban Rohrau néven említik Prázsmár részeként, ekkor 211 lakosa volt, mindannyian románok.[5]

Méheskert a 20. század közepén vált külön Prázsmártól. Méheskertből később kivált Crivina, amely rövid időn belül egyesült Prázsmárral.[1]

1966-ban 388-an lakták, melyek közül 359 román és 9 magyar. 1992-ben 387, 2011-ben 382 lakosa volt.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. A kerület plébániái. Sepsi-Barcasági Főesperesi Hivatal. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  3. Strategia de Dezvoltare Durabilă a Comunei Prejmer în perioada 2011-2020. e-primarii.ro, 2011. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  4. Stupinii Prejmerului. Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára
  5. 1910. évi népszámlálás – Részletes kimutatások, 2. Budapest: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 618. o. (1912)